De ma még...

19611961•  2018. november 8. 20:42

Üzen az Ősz a Télnek: Ne siess!
Fényeim ragyognak a kék égen,
Várhatsz, még nem adom át a helyem!
Ha majd elmentem, te következel.
Aranyba öltözött a templom is
Sárga a fű, és a fák ágai,
A kis patak mormol még szép mesét,
Kanyarogva fut a falu szélén.
Még nyílik a kis "gondolj-rám" virág,
Vöröslik az ég majd bíborra vált,
Játszik a szellő, elbúvik a nap,
Sejtelmesen kacsint az alkonyat.


A Tél lassan mégis megérkezik,
Hűs csókjával a fára jeget int,
Az megborzong, levele elszalad...
Az Ősz most már sokáig nem marad.
Kalapot emel, és eltávozik.
A Tél holnap már megmutatkozik,
De ma még - csodálja mit az Ősz itt hagyott. 
S vidám mosollyal hoz majd száz fagyot...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

196119612018. november 10. 20:05

@SzaipIstvanne: @M.J.Kata: @kevelin:
Köszönöm, hogy olvastátok

kevelin2018. november 8. 23:20

Oly kedves szèp szelíd az idei őszünk.Nehèz tőle megválnunk

M.J.Kata2018. november 8. 22:01

Minden évszaknak meg van a maga szépsége. Szépen elbúcsúztattad az Őszt.

SzaipIstvanne2018. november 8. 21:51

Egy versemben a tavasz es nyar valtasarol irok. Nagyon szepen irod le az osz tavoztat, a tel megerkeztet. Gratulalok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom