De ma még...

Üzen az Ősz a Télnek: Ne siess!
Fényeim ragyognak a kék égen,
Várhatsz, még nem adom át a helyem!
Ha majd elmentem, te következel.
Aranyba öltözött a templom is
Sárga a fű, és a fák ágai,
A kis patak mormol még szép mesét,
Kanyarogva fut a falu szélén.
Még nyílik a kis "gondolj-rám" virág,
Vöröslik az ég majd bíborra vált,
Játszik a szellő, elbúvik a nap,
Sejtelmesen kacsint az alkonyat.


A Tél lassan mégis megérkezik,
Hűs csókjával a fára jeget int,
Az megborzong, levele elszalad...
Az Ősz most már sokáig nem marad.
Kalapot emel, és eltávozik.
A Tél holnap már megmutatkozik,
De ma még - csodálja mit az Ősz itt hagyott. 
S vidám mosollyal hoz majd száz fagyot...