Csodás lesz a megérkezés

Miért a mindennapok sóhaja,
Miért a könyvbe zárt ima?
Vajon Isten mosolyog ha reánk néz?
Vagy talán már régen feladta?
Próbált megváltót küldeni,
De süket fülekre talált,
Néhány ember a keresztre néz,
De hol van a sok-sok milliárd?


Tévelygő szívünk még remél
Míg ragyog a fényes napsugár.
Míg csillag mutat utat az égen
Fagyos, hideg betlehemi éjszakán.
Öleljük újra a kisdedet,
Ringatjuk egyre őt tovább,
Mária minden gyermeket
Ölelő asszony és leány.


Bennük felsejlik a jövő, 
Fejük fölé József ácsol majd tetőt,
S mind egyre újra kérdezik
Saját gyermekük mivé nő...
Él-e majd benne csírája a hitnek,
Annak a hitnek, 
Mely a keresztre veti tekintetét...
Lesz-e még ki holnap elindul, s hirdeti,
Az élet csak Jézussal szép.


Kinyitják-e majd a régi könyvet,
Mely nem tagadja le ami volt ami történt.
Melyből az ember mindmáig tanulhat -
Ha övé marad az emlékezés.
Felfénylik-e szívünkben a csillag,
Amelyet a bölcsek követtek?
Várom, hogy Isten letekintsen,
S hiszem, hogy nem felejtett el.


Miért a mindennapok sóhaja?
Miért a könyvbe zárt ima?
Csak rajtunk múlik, hogy megváltozzon
S nyitva álljon minden Biblia!
Olvass bele! Vedd kezedbe!
Nem éget!  - Áldása van, van hatalma!
Később az a néhány ember,
Aki a tündöklő jászolra néz,
Énekel, zenél és táncol,
Szereti mind a kedvesét!


Imádságot kiált az égre,
Gyöngyként őrzi az emlékezést -
Sok-sok millió emberszívéig ér fel,
S csodás lesz a megérkezés!