Csak így tudtad...

Elsodort egy szellő, 

Elrepedt egy pohár,
Legördült egy könnycsepp
- rád tört a magány.

Hangom megvigasztal,
Szemem felüdít,
Visszahozzák hozzád
- elmúlt vágyaid.

Mindig tudtad magadról,
Társra sose lelsz,
Sokáig nem értettem
Hogy vagy velem, nélkülem.

Ma már mindent értek,
Nemes tettedet,
Láncaid, és terhed
Vállamra nem tetted.

Távol tartottál magadtól,
Hogy örökre legyek,
S most hogy már megértem
Köszönöm Neked.

Vannak emberek, -
S te megad vagy ilyen -
Aki csak széttépi kedvesét,
Ha átszövi élete.

Megtartó szerelemmel
Őriztél engemet.
Magadba fojtott lélegzettel
Engedted el kezem.

Most, hogy már mindent értek,
- itt vagyok Neked.
S ameddig a szívem dobog,
megfogom kezed.

Hálával, és szeretettel
hogy megőrizted nekem
azt, hogy mindig volt egy ember,
- akihez bármikor mehettem....

Csak így tudtad megőrizni
 - egy életen át, -
Csak így tudtad nekem adni
szíved dallamát...