Boldognak kéne lennem...

Boldognak kéne lennem,
mi a baj velem?
Érzékeny lelkemet és lényem
súlyként cipelem.
Megvan minden mit Isten megadhat
férj, gyermek, unoka, s van aki kedvel,
mégis a legragyogóbb napon is beborulnak
felettem a fellegek.
Boldognak kéne lennem,
áldást mondani mindenért mi van,
s mégis sötét éjszakákon át,
csak sajnálom önmagam.
Bár miért ne tenném, hisz
ha én nem sajnálkozom,
engem ugyan nem szán meg senkisem,
Csupán egy földi porszem ami én vagyok.
Nem is vágyok hatalomra, 
nem vonz a karrier, a pénz...
... de vágyom szeretetedre!
Bocsáss meg ezért!
Boldognak kéne lennem,
csak ne vádolj - szeress!
Boldog boldogtalanként, egyszer,
úgyis elmegyek.
S ha majd eszedbe jutok néha,
- azt mondod, talán -
"ezen is megsértődött mégha
nem is bántottuk, csupán..."
Csupán a megformálatlan szavak,
a ki nem mondott kérés, köszönet...
Csupán az hiányzik "néha",
hogy boldog lehessek...