Az égben fenn, vagy valahol

Az égben fenn, ott,

ahol táncolnak az angyalok,

és könnyű lépteiktől egy csengettyű

meg-megszólal,

Ott ahol minden fénylik és ragyog,

ott ahol laknak a holtak,

Talán  lesz egy pajkos kis angyal,

s ha kibillen tánca ritmusából –

lenéz reám, majd megfogja kezem

kacsint egyet, és velem táncol.

Az égben ott fenn,

ahol énekelnek angyalseregek,

daluktól megfagynak felhőben a vizek,

kristályos cseppekből csillaghópihe válik,

Ott talán mindenki szépnek látszik –

s talán ott lesz egy kedves kis angyal

aki néhány hamis hangot is hallat,

megáll lenéz, és hív, hogy az én

hangom is hallja.

Az égben, ott, fenn – vagy talán Isten kebelén,

egyszer mindannyian megpihenünk,

verssel, tánccal, reménnyel és hittel.

De egyszer oda mind megérkezünk.

Hiszem.

Hiszem, és hinni akarom,

mert különben a legszebb táj is zordnak tűnne,

De ha mosolyognak ránk az angyalok,

a kopár lét mind megzöldülne.

Zöld füvön és ott fenn a kék égben…

Piroslanak mind a szívek,

s talán a giccses vásári képek

mutatják meg leghívebben,

Hogy mi vár reánk,

az öröklétben…