A gyáva felnőttek...

Már nem is tudja miért haragszol reá

Fejét lehajtva sétál az utcán, lassan,

Az utat nem sieti el, otthon mindig

Csak vita várja, reá senki sem figyel.

Mi rosszat tudott tenni tizenkét évben

Mi haragot, verést, üvöltést érdemel,

Félelmét kényszerű mosolyban rejti el

Pedig ő csak gyermek, akár a többiek...

Gondolkodott már azon is, hogy ő minek

Kellett, életét kitől kapta, és minek...

De még nem tudja elképzelni sem, csupán

Felnőttek kudarcának kell megfelelnie.

Nincs máshol hatalma - csupán a gyermekén,

Családján uralkodik - a gyenge legény!

Apának mondják, s néha anya a neve...

Élete fájdalmát gyermekén "veri" le...