Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
...útszélén kő
ArnyekEsFeny• 2017. május 8. 15:18
Elhagyatott régi kövek
Kidőlt fejfák, üres szívek,
Nem figyel már senki rá,
Csak az eső csapja hát.
Egyszer őt is elsiratták,
Emlékét talán ápolták,
Most széttörve, eldobva már
Az út szélén lopva áll.
Ránézek és sír a lelkem,
Mi lesz világ mi lesz véled?
Ha a halott ennyit ér,
A jövőd már, a múltadé.
Kis virág hajol a kőre,
Illatát önti reá,
Így mutatja: Figyelj ember,
Te reád is majd ez vár!
ArnyekEsFeny2017. május 8. 20:15
@Pflugerfefi: @Mikijozsa: @feri57: Köszönöm, hogy itt is velem vagytok. Remélem ránk nem ez vár. Én azt kértem, ahogy ezt egy versemben is leírtam, hogy szállhassak a széllel, - vagyis porrá válhassak. Pedig akkor ezt még nem is láttam.
feri572017. május 8. 19:54
Versed elgondolkodtatott.
Halálom után egy év se kell és az elfeledés álom pora hull reám.
Nagyon szépen összehoztad.
Feri
Mikijozsa2017. május 8. 19:02
Hát ez nagy igazság
Pflugerfefi2017. május 8. 16:10
Igen ez vár ránk! Lehet a költőkben , írókban tudatalatt ez munkál, hogy ha ők nem is de
írasaik fenn maradnak!