szederfalu blogja

a dölyfösnek


„ezüstjeidből kelyhet öntött a dölyf”
és egy sötét pincér ifjak véréből tölt
kacagva iszod napról-napra
hogy az isten sem emlékeztet már magadra
homályosodó tükrödben nem látod
mennyire is billeg igazságod
elrejtett éned alagsorokban ragaszt
kiáltó szájakra rémület-tapaszt
hogy feljőve a fényre józanul
csak a befordulás könnye hull
magában hordozva évekig
amíg egy ajtót félrenyit
akkor aztán kevés lesz a dölyf
mert Jusztícia egy utolsó kelyhet tölt…


/az idézett rész Jagos István Róberttől származik/


Szedres, 2017. január 12.

„magad vagy kit restellsz összerakni”

ki téged szokásokba hagy

kényelmesebb szürkének maradni

kósza lázadásod a tükörbe fagy

mert a nép – az istenadta –

nyelve gyors mérges és éles

furcsán botladozol rajta

hisz  jaj elesni rémséges

ha különbözni merészelsz vége

sosem leszel már valaki

„s a tépett dallam lépte

belőled szakad ki”

megfelelni másnak

csak öngyilkos nóta

senkinek világnak

emlékezet óta

merj mocskosan élni vagy nevetni

tisztán de korlátlan álmon

mely utolsó sóhajod oly fehérre festi

mint Jézus alsótestén az a gyűrött vászon

Szedres, 2016. október 27.

/Az idézett részek Radnai István: Gyűrött vászon című verséből valók/

Felhívtam az utazási irodát
és a konyhatündér szolgálatot:
last minute ajánlanának valamit?
Az elhatározást tett követte, 
becsomagoltam őt és magam is.
Fapados volt a járat, de gyors
és a Liget már ismerősként köszönt.
Másnap osság után indultunk tovább, 
a fagyos szélben csavarodtak utánunk a fák, 
ahogy mi olvadtunk egymásba kis,
kósza hópelyhek. És az sem zavart,
hogy fokhagymás a csók, mert ugye
last minute örültünk, ha enni kaptunk
valamit két orgazmus között.
A boldogság fokmérője egekig szökött, 
pukkant, mint pezsgős dugó az újév
első perceiben. Nem különbözött semmiben
az a pár nap a többitől, csak teljesen. 
Négy nap, három éjszaka veled és velem.

kerülte el a figyelmet?

http://blog.poet.hu/szederfalu/tabutorveny#hozzaszolas

...ez a hatásvadász cím remélem idevonzott pár embert, és elolvassák mi is történt a hétvégén Mohorán :))

Mikor két hónappal ezelőtt olvastam a lehetőségről, halványlila fingom sem volt arról, hol is van ez a Mohora. Persze Ember
Pistáról hallottam már, meg taliztunk is párszor, pl. Úrhidán és Szegeden, de csak futólag (avagy tekintetileg) ismertem, és nem tudtam merre él.
Egyéb, nem publikus okokból viszont kapóra jött nekem az esemény, és rögtön meg is néztem gúgliabarátom mit mutatott a helyről.
Útvonalat terveztem, egyeztettem az illetékesekkel, és vártam, hogy eljöjjön az idő.
Eljött.
Mivel baromi jó navigátor vagyok, csak egyszer kellett megállni, hogy merre is menjünk tovább. Beértünk a faluba, ahol rögtön elsőnek Baramarát láttam meg, majd Janót, Balassa Katit, és még valakit, akiről pár perc múlva derült ki, hogy ő Fufenka. Mindnyájan a sportcsarnokot keresték, velem együtt, ami természetesen az orrunk előtt volt. De a felbukkanó kis purdé rögtön tudta, idegennek látszó lények lévén, hogy mit is keresünk, és azonnal útba igazított.
Ahogy beléptünk az udvarba rögtön Mizsibe és Pistába botlottunk, meg egy sparheltbe, és két díszpalócba öltözött nénibe. Gyönyörű ruhájukról alig tudtam levenni a szemem.
Némi ismerkedés, ácsorgás után asztalhoz lettünk tessékelve, hogy márpedig most ennie kell a megfáradt vándoroknak.
Belépve a csarnokba csak ámultam: imádom ezt a falusi fílinget, magam is onnan való vagyok. A helyiek kis csoportja sürgött-forgott körülöttünk, palóc gulyást tálaltak, pálinkával, borral kínáltak. Lehetetlen volt nemet mondani a kedvességüknek.
Úgy éreztem magam, mintha sztár lennék, azt est fénypontja, vagy ilyesmi. De nem csak én, az összes vendég elmondhatná ezt magáról, úgy gondolom.
Csak pár név, aki még eszembe jut: Dokiék, Szepesi Zsuzsáék, Piszár Évi Rememberrel, Dram, Szalóki Sanyi, Ariamta, Cyen (akit mindenki kislánynak nézett, cuki pici és édes, pedig már komoly huszonéves :) ), Lepko.ila, 1008 Zsuzsa, Farao, azaz Molnár Józsi, noheb Marika, Ari Fabro, bocs, ha valaki kimaradt, nem azt jelenti, hogy nem emlékszem rájuk. Jelezzetek itt kommentben, nyugodtan mossátok meg a kelekótya fejem :)
És aki azt hiszi Mohorán nincs semmi, annak elárulom mekkorát téved. Beleértve magamat is. ( na jó, kocsmát vagy trafikot nem találtunk nyitva, ez tény :)) ) Ebéd után ugyanis megmutatták nekünk a helyi büszkeségeiket, nevezetességeiket.
A templomot, ahol Mikszáth újra feleségül vette az asszonyt, akitől már elvált, Mauks Ilonát. Majd a hölgy emlékházát, aztán, na képzeljétek, Tolnay Klári Mohorán lakott 14 éves koráig, neki is van emlékháza ott, rengeteg fotóval és tárgyi emlékekkel. Végül egy kisebb kastélyt is megnéztünk kívülről, mert magántulajdonban van, és csak úgy lehetett.
A kis kitérő után visszaballagtunk és kezdődött a műsor. Versekkel, dalokkal, köszöntővel. Majd a szokásos mutasd meg magad és hallasd a hangod stand up szavalások következtek. Hja még én is kiálltam, pedig nem szokásom, de annyira megérintett a helyiek törődése és szeretete, hogy még erre is rávettem magam. Na jó, másnak is köze volt hozzá :))
Ottalvósoknak műsor után szállás elfoglalás volt, majd visszatértünk és kezdődött a táncos-fergeteges mulatság.
Pista és Bea remekeltek, a szintisről meg had ne írjak semmit, oké? Nekem az egyetlen negatívum volt, bár komolyan mondom ezt is nehezemre esik leírni, mert maximálisan el voltunk látva minden földi jóval.
Valamikor éjjel aztán elálmosodva, majd elfáradva az utazástól is, aludni tértünk. Halottam ám a szomszéd szobában, hogy csicsregtek a lányok :)) Örülök, hogy ilyen jó kis társaság jött össze.
Reggel aztán némi lustálkodás, meg ablakon kibámulás után távoztunk.

Ó, bakker, majdnem elfelejtettem írni arról a nagyszerű palacsinta kinézetű lepényról, aminek most nem jut eszembe a neve, ha fejbevágnátok akkor se, de a sparhelt azért volt az udvaron, mert a platniján sütötték. Ésss szilvalekvárot is kaptunk hozzá.

Amiről meg nem írtam, arról nem is akarok, mert titok :)

Köszi mindent Mohora!
A szó elszáll, a hír megmarad :))