szederfalu blogja
MũvészetSzép volt
Ma a városban jártam, dolgaim
intézni. Büszke szél fújt, a lábaim
folyton összekuszálta, mintha direkt
el akarna gáncsolni. Majdnem sikerült
is neki, de végül én voltam az
erősebb. Ahogy a lakótelep házai között
próbáltam a földön maradni,
egy elkésve kidobott karácsonyfát láttam
meg az úton. Görgette a vihar,
mint valami régi westernben az
ördögszekeret. Szép, de
rémisztő is. Elképzeltem, ahogy egy
autónak csapódik, majd az felfut
a járdára, mert nem lát, ott
pedig elüt egy gyermeket. Én
sikítok. Sokkot kapok. De mentőt
hívok. Jönnek szirénázva. A kará-
csonyfa pedig gurul tovább.
Mint ördögszekér?
Pillangó hatás?
Dominó - elv?
Rémisztő.
Szép.
Volt.
(az én írásom a költészetnapi pályázat, Hervadó szépség mottójára)
lélekrezdülések
http://edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=18645132&nid=5504625
hajjaj,nem kicsit vagyok boldog:)5.hely:)Köszönöm!
Ez volt az a bizonyos:
Ígéret
----------
A tett, mi nem kapott bocsánatot, Otthont csak a feledés adhat a reménynek, Bíbor szóvirágok hiába is nyílnak, Csokrot nem köt belőlük a végzet. Fázik és üres a föld csúf alagutakban barangol a lélek, érdesen párás most a köd a maradék hitünk is szétszéled, szorít a tudat, egy sürgős akarat: ma bármit megtennék érted!