szederfalu blogja

Veszélyes szerzet a lélek,

néha sötét helyekre csal.

Játszik veled, mikor kéred:

mindenkinek szerelmet vall.

Belebújik köntösökbe,

bársony bordán zongorázik,

incselkedik, pedig közbe

várja már őt ott egy másik:

egyszerre tűz, ég opálja,

ostorozza, szöggel veri,

megcsócsálja, kiokádja,

halál s végzet semmi neki.

Veszélyes szerzet a lélek,

őrűlt szemekben lejt táncot,

tükre ő a mindenségnek,

ki csak szeretetre vágyott.

Véradáson voltam a napokban(nem először), és a szervező hölgy jól fel"hájpolt" a dolgozóknak, mekkora költő vagyok. :) Ők ezen felbuzdulva kértek tőlem egy verset. Ezt kapták:

beteg élet kéri véred

neked kevés neki elég

neked van még neki szükség

karod adja karját tartja

itt-ott szúrja megújítja

cseppből végül gyógyszer készül

segítséged jó szív-lélek

A Szekszárdi Területi Vérellátó dolgozóinak szeretettel:

egy verselő-véradó

Szeder

Szedres, 2023. 01. 31.

Ma van a negyedik születésnapod Fiam.

Ennyi éve, hogy nem adtalak a szörnyeknek. 

A farkasok órája * okádta csak a rémületet,

amitől tág pupilláid aggodalmunkra könnyeztek. 

Azóta minden neszre riadtan dobban szívem, 

és éjszakánként rekedten tátogok

a reménybe kapaszkodva, hogy jól vagy, 

míg Te józanságodat édesen álmodod. 

Reggel aztán nevetve kérdezed: Mi van?

Hé, Anyu! Rosszat álmodtál?

Csak idegesített a telihold Fiam. 

(Hátulról emléked kaviccsal dobál)

Reggelizzünk, nincs itt semmi baj. 

Nézd meg a hűtőben, van-e elég vaj!

*utalás Baka István versére

   Nemsokára karácsony. Úgy várom, mint egy kisgyerek. Foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, akárcsak a közös vasárnapi ebédekhez. Nem engedek belőle. Azt képzelem ez tartja össze a családot. Pedig…

Mikor férjhez mentem, megfogadtam, hogy a gyerekeimnek pompás, vidám és szépséges ünnepük lesz. Nem olyan, mint nekünk volt, mikor apánk részegen kidobta a feldíszített fát az ablakon, mert még ágyban voltunk, mikor ő hazaért az éjszakai ügyeletből.

Sokszor gondolok arra a karácsonyra. Főleg mostanában, mióta apám visszahozták a halálból két éve, és az óta nem iszik. Jóságos vénember lett belőle. Szentimentális, adakozó.

Lehet a Mikulás is így kezdte a szakmát, hiszen őt nem láttuk fiatalon milyen volt. A Mikulás öreg, és kedves bácsi. Vajon mit csinált mielőtt Mikulás lett belőle?

Várom a karácsonyt. Mindig. Minden évben.

Egyszer nem vártam csak. Annyira nem, hogy fel sem díszítettem a házat.

A fiam Angliába ment dolgozni. A férjem is műszakot vállalt, hogy miért, ki tudja…?

Szürke és szomorú karácsony volt, még az én Napsugaram, a Kiscsibém, Bellám sem tudott megvigasztalni.

Aztán ezt is megszoktuk. Három évig hármasban ünnepeltünk.

Aztán a fiam hazajött. Akkor a decembert egy drog rehabilitációs intézetben töltötte.

A következő karácsonyt pedig már az egész család, együtt. Csak közben ő majdnem meghalt túladagolásban.

Anyám ezt szerencsére nem érte már meg, ahogy - sajnos – apám józanságát sem.

Nemsokára karácsony és én várom. Hiszen remények nélkül mi lenne velem?

/Megjelent a Litera-túra kiadó Szószitálás című antológiájában/

…villanypóznákon olvasható kották

megölték a nyarat

darabjait csőrükben hordják

az ég ma gyászlepelbe öltözött

kaftánja a szélben csattog

szeptember összes madara elköltözött

csak a remény fogaskereke kattog

bűnük elsiklik majd tavaszra

mikor virágokat szórnak a halottra

hogy újra és újra feltámadjon…