szederfalu blogja

Gondolatok
szederfalu•  2020. június 12. 12:49

Van-e elég?

Ma van a negyedik születésnapod Fiam.

Ennyi éve, hogy nem adtalak a szörnyeknek. 

A farkasok órája * okádta csak a rémületet,

amitől tág pupilláid aggodalmunkra könnyeztek. 

Azóta minden neszre riadtan dobban szívem, 

és éjszakánként rekedten tátogok

a reménybe kapaszkodva, hogy jól vagy, 

míg Te józanságodat édesen álmodod. 


Reggel aztán nevetve kérdezed: Mi van?

Hé, Anyu! Rosszat álmodtál?


Csak idegesített a telihold Fiam. 

(Hátulról emléked kaviccsal dobál)

Reggelizzünk, nincs itt semmi baj. 

Nézd meg a hűtőben, van-e elég vaj!


*utalás Baka István versére

szederfalu•  2019. december 10. 14:11

Az én adventem

   Nemsokára karácsony. Úgy várom, mint egy kisgyerek. Foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, akárcsak a közös vasárnapi ebédekhez. Nem engedek belőle. Azt képzelem ez tartja össze a családot. Pedig…

Mikor férjhez mentem, megfogadtam, hogy a gyerekeimnek pompás, vidám és szépséges ünnepük lesz. Nem olyan, mint nekünk volt, mikor apánk részegen kidobta a feldíszített fát az ablakon, mert még ágyban voltunk, mikor ő hazaért az éjszakai ügyeletből.

Sokszor gondolok arra a karácsonyra. Főleg mostanában, mióta apám visszahozták a halálból két éve, és az óta nem iszik. Jóságos vénember lett belőle. Szentimentális, adakozó.

Lehet a Mikulás is így kezdte a szakmát, hiszen őt nem láttuk fiatalon milyen volt. A Mikulás öreg, és kedves bácsi. Vajon mit csinált mielőtt Mikulás lett belőle?

Várom a karácsonyt. Mindig. Minden évben.

Egyszer nem vártam csak. Annyira nem, hogy fel sem díszítettem a házat.

A fiam Angliába ment dolgozni. A férjem is műszakot vállalt, hogy miért, ki tudja…?

Szürke és szomorú karácsony volt, még az én Napsugaram, a Kiscsibém, Bellám sem tudott megvigasztalni.

Aztán ezt is megszoktuk. Három évig hármasban ünnepeltünk.

Aztán a fiam hazajött. Akkor a decembert egy drog rehabilitációs intézetben töltötte.

A következő karácsonyt pedig már az egész család, együtt. Csak közben ő majdnem meghalt túladagolásban.

Anyám ezt szerencsére nem érte már meg, ahogy - sajnos – apám józanságát sem.

Nemsokára karácsony és én várom. Hiszen remények nélkül mi lenne velem?

 

/Megjelent a Litera-túra kiadó Szószitálás című antológiájában/

szederfalu•  2017. január 13. 14:17

halálmadarak...

…villanypóznákon olvasható kották

megölték a nyarat

darabjait csőrükben hordják

az ég ma gyászlepelbe öltözött

kaftánja a szélben csattog

szeptember összes madara elköltözött

csak a remény fogaskereke kattog

bűnük elsiklik majd tavaszra

mikor virágokat szórnak a halottra

hogy újra és újra feltámadjon…

szederfalu•  2016. december 4. 19:35

Bizonytalanul

Csábítóan hív a jég ezüstös hídja

a folyó felett…

A túlparton állsz, halálos kísértés,

de lassan ébredek.

A város most fénytelen,

eltakarja a hóesés,

arcomhoz érve puhán megsimít.

Kifehéredik minden mocskos vétek,

a természet megbocsátani tanít,

és én bizonytalanul lépek

feléd, hogy mégis inkább elzavarjalak.

De jaj, a híd beszakad!

Ott lógok látomás és ébrenlét között,

ahogyan szívembe nyughatatlanság költözött.

 

/megadott szavak: fénytelen, hóesés, simít, lassan, tanít, vétek, ezüstös, kísértés, látomás, ébrenlét/

szederfalu•  2016. november 16. 17:08

asszociáció egy fát ábrázoló képre

…én csak nézlek és azon filózok

hogy fekete-fehér fotó

vagy deres-zúzmarás a kép

és inkább a régies stílusra hajaznék

mert huncutabb játékokra csábít

belebújnék lomb-asszony szoknyaráncaiba

kicsi madárkákat lesni

a fészkükbe bámulni és

örülni csak úgy a világnak

vagy csókolóznék a „titkossal”

hogy ne lásson a falu pletykás fele

hamis erkölcseiket ne borzoljam tovább

de hintát is kötnék ölelő karjaira

és fel-le repkednék előhozva

magamból a régi kislányt

és az is eszembe jut még

hogy pont ilyen volt az az

utcavégi is hol húgommal

szívtuk az első ciginket tízévesen

amit anyánktól csórtunk

persze lebuktunk mert a muter

megszámolta a szálakat és kikaptunk

nézem ezt a gyönyörű hatalmas

asszonyi fát

és arra gondolok hogy elrepült

ez az ötvenegy év

a szellő felkap egy picurka levelet

és azt kívánom vigye fel

Anyunak az égbe…

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom