szederfalu blogja

Veszélyes szerzet a lélek,

néha sötét helyekre csal.

Játszik veled, mikor kéred:

mindenkinek szerelmet vall.

Belebújik köntösökbe,

bársony bordán zongorázik,

incselkedik, pedig közbe

várja már őt ott egy másik:

egyszerre tűz, ég opálja,

ostorozza, szöggel veri,

megcsócsálja, kiokádja,

halál s végzet semmi neki.

Veszélyes szerzet a lélek,

őrűlt szemekben lejt táncot,

tükre ő a mindenségnek,

ki csak szeretetre vágyott.

Véradáson voltam a napokban(nem először), és a szervező hölgy jól fel"hájpolt" a dolgozóknak, mekkora költő vagyok. :) Ők ezen felbuzdulva kértek tőlem egy verset. Ezt kapták:

beteg élet kéri véred

neked kevés neki elég

neked van még neki szükség

karod adja karját tartja

itt-ott szúrja megújítja

cseppből végül gyógyszer készül

segítséged jó szív-lélek

A Szekszárdi Területi Vérellátó dolgozóinak szeretettel:

egy verselő-véradó

Szeder

Szedres, 2023. 01. 31.

ma nagyon rossz kislány voltam

a becsületem esett össze hirtelen holtan

meg is rugdostam biztosan hulla lett-e

vagy csak egy újabb szerető vágta gerincre

nem volt az már úgysem egyenes

görbületén billegett kalimpáló lábbal

rossz kislány tenyeres-talpas fenekes-

tül felfordult erkölcstelen nyárban

jaj mit tettem fogom a fejem

hajnalodik már haza kéne mennem

és ami még belőlem megmaradt

életre lehelte a felkelő nap

c(s) iki - c(s) uki

angol óráról jöttem én

tanárom szigora kőkemény

erről született e költemény

mistress a stressz jól betett

dolgozat helyett feleltetett

s behúzta sorban az egyeseket

kérem én készültem ha tudtam volna

hiszen csak ennyi egy diák dolga

tanuljam magam szépre jóra

ezt kéri számon young and old

hogy becsületemen mi ez a folt

kitűnő helyett megbuktatott

hiába kértem rá nem hatott

közömbös arccal tárta szét kezét

sorry mondta ő mielőtt lelép

don't worry Adam good bye viszlát

írd fel a naptárba a pót-pót-pót vizsgát

két hónapra bezár a university

magolhatsz egész nyáron juj de ciki

(kérésre írtam ezt a kis mondókát. Hát nem szoktam ilyet, de olyan keveset írok mostanában... Ezen is napokig rágódtam, hogy mi legyen vele. Túl kötött volt a téma. Aztán fél óra alatt elkészült.) 

Barázdát szánt arcomra a közöny,

üresség marja mélyre ráncaim. 

Gépiesen iszom meg a söröm, 

lecsorgó habját bámulom, amin

egy újabb magányos nap ér véget. 

A bárpult tükrében látszik a hold,

foltja helyébe képzellek téged... 

Mikor lesz belőled csak múlt, csak volt?

Valami erősebb italt kérek,

ez a március cudarul hideg, 

jegesre fagyott bennem az élet. 

Odadnám mindenem, de nincs kinek.

Önsajnálatomban ha meghalok,

széjjel hordanak majd a farkasok.