szederfalu blogja

Úgy veszekszünk barátom,

mint ovisok a homokozó

lapáton,

mert a piros,neked is

az kell

s nem akarsz már játszani

a zölddel,

hiába nyújtottam szívesen

nem hatott rád jó szó,

semmi sem.

Békülnék, de te nem, így

könnyem pereg,

mint vödrömből a sárga

homokszemek.

Így van ez, mikor

két szó-harcos

háborúba kezd,

és haragszom rád-dal

ér véget az est,

de ha reggel

kitöröljük szemünk,

mint két vesztes csapat

mégis békét kötünk.

Csak úgy,
a semmiből hirtelen,
mint a véletlenek általában,
egy jel,mit
rám tettél,és
én gyorsan reagáltam.
Szó követett szavakat,
és amig a hold
meghízott,lefogyott
vagy nevetett,
két nyugtalan szív
a vígasztalanságban
mégis megpihent.