szederfalu blogja
VersBékére vágyó
Idén újra benézett hozzánk a Tavasz, s
felrobbantva nárciszbimbókat a Nap.
Dinamitot dobott a barackfákra, kik
méhrajokat várnak hadirendbe állva.
Szirmukat szanaszét repíti Március kapitány,
a „légierők” csibészes parancsnoka.
Ilyenkor nem vágyunk innen sehova,
csak heverészünk egy tengernyi ibolyán.
Nyitott ablaknál alszunk éjszaka, és
szerenádot ad szerelmes rigók kórusa.
Megbocsátunk a hosszú, szürke Télnek,
egymásra mosolyognak fiatalok, vének.
Új hajtás sarjad, új remény,
a békére vágyó föld egén.
Bipolaritás
Veszélyes szerzet a lélek,
néha sötét helyekre csal.
Játszik veled, mikor kéred:
mindenkinek szerelmet vall.
Belebújik köntösökbe,
bársony bordán zongorázik,
incselkedik, pedig közbe
várja már őt ott egy másik:
egyszerre tűz, ég opálja,
ostorozza, szöggel veri,
megcsócsálja, kiokádja,
halál s végzet semmi neki.
Veszélyes szerzet a lélek,
őrűlt szemekben lejt táncot,
tükre ő a mindenségnek,
ki csak szeretetre vágyott.
Csak egy kicsi
Véradáson voltam a napokban(nem először), és a szervező hölgy jól fel"hájpolt" a dolgozóknak, mekkora költő vagyok. :) Ők ezen felbuzdulva kértek tőlem egy verset. Ezt kapták:
beteg élet kéri véred
neked kevés neki elég
neked van még neki szükség
karod adja karját tartja
itt-ott szúrja megújítja
cseppből végül gyógyszer készül
segítséged jó szív-lélek
A Szekszárdi Területi Vérellátó dolgozóinak szeretettel:
egy verselő-véradó
Szeder
Szedres, 2023. 01. 31.
felfordult nyár
ma nagyon rossz kislány voltam
a becsületem esett össze hirtelen holtan
meg is rugdostam biztosan hulla lett-e
vagy csak egy újabb szerető vágta gerincre
nem volt az már úgysem egyenes
görbületén billegett kalimpáló lábbal
rossz kislány tenyeres-talpas fenekes-
tül felfordult erkölcstelen nyárban
jaj mit tettem fogom a fejem
hajnalodik már haza kéne mennem
és ami még belőlem megmaradt
életre lehelte a felkelő nap
Holdfény, március
Barázdát szánt arcomra a közöny,
üresség marja mélyre ráncaim.
Gépiesen iszom meg a söröm,
lecsorgó habját bámulom, amin
egy újabb magányos nap ér véget.
A bárpult tükrében látszik a hold,
foltja helyébe képzellek téged...
Mikor lesz belőled csak múlt, csak volt?
Valami erősebb italt kérek,
ez a március cudarul hideg,
jegesre fagyott bennem az élet.
Odadnám mindenem, de nincs kinek.
Önsajnálatomban ha meghalok,
széjjel hordanak majd a farkasok.