szederfalu blogja

Idén újra benézett hozzánk a Tavasz, s 

felrobbantva nárciszbimbókat a Nap. 

Dinamitot dobott a barackfákra, kik 

méhrajokat várnak hadirendbe állva. 

Szirmukat szanaszét repíti Március kapitány, 

a „légierők” csibészes parancsnoka. 

Ilyenkor nem vágyunk innen sehova, 

csak heverészünk egy tengernyi ibolyán. 

Nyitott ablaknál alszunk éjszaka, és 

szerenádot ad szerelmes rigók kórusa. 

Megbocsátunk a hosszú, szürke Télnek, 

egymásra mosolyognak fiatalok, vének. 

Új hajtás sarjad, új remény, 

a békére vágyó föld egén.

Veszélyes szerzet a lélek,

néha sötét helyekre csal.

Játszik veled, mikor kéred:

mindenkinek szerelmet vall.

Belebújik köntösökbe,

bársony bordán zongorázik,

incselkedik, pedig közbe

várja már őt ott egy másik:

egyszerre tűz, ég opálja,

ostorozza, szöggel veri,

megcsócsálja, kiokádja,

halál s végzet semmi neki.

Veszélyes szerzet a lélek,

őrűlt szemekben lejt táncot,

tükre ő a mindenségnek,

ki csak szeretetre vágyott.

Véradáson voltam a napokban(nem először), és a szervező hölgy jól fel"hájpolt" a dolgozóknak, mekkora költő vagyok. :) Ők ezen felbuzdulva kértek tőlem egy verset. Ezt kapták:

beteg élet kéri véred

neked kevés neki elég

neked van még neki szükség

karod adja karját tartja

itt-ott szúrja megújítja

cseppből végül gyógyszer készül

segítséged jó szív-lélek

A Szekszárdi Területi Vérellátó dolgozóinak szeretettel:

egy verselő-véradó

Szeder

Szedres, 2023. 01. 31.

ma nagyon rossz kislány voltam

a becsületem esett össze hirtelen holtan

meg is rugdostam biztosan hulla lett-e

vagy csak egy újabb szerető vágta gerincre

nem volt az már úgysem egyenes

görbületén billegett kalimpáló lábbal

rossz kislány tenyeres-talpas fenekes-

tül felfordult erkölcstelen nyárban

jaj mit tettem fogom a fejem

hajnalodik már haza kéne mennem

és ami még belőlem megmaradt

életre lehelte a felkelő nap

Barázdát szánt arcomra a közöny,

üresség marja mélyre ráncaim. 

Gépiesen iszom meg a söröm, 

lecsorgó habját bámulom, amin

egy újabb magányos nap ér véget. 

A bárpult tükrében látszik a hold,

foltja helyébe képzellek téged... 

Mikor lesz belőled csak múlt, csak volt?

Valami erősebb italt kérek,

ez a március cudarul hideg, 

jegesre fagyott bennem az élet. 

Odadnám mindenem, de nincs kinek.

Önsajnálatomban ha meghalok,

széjjel hordanak majd a farkasok.