Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ihletett
szederfalu• 2017. január 12. 21:54
a dölyfösnek
„ezüstjeidből kelyhet öntött a dölyf”
és egy sötét pincér ifjak véréből tölt
kacagva iszod napról-napra
hogy az isten sem emlékeztet már magadra
homályosodó tükrödben nem látod
mennyire is billeg igazságod
elrejtett éned alagsorokban ragaszt
kiáltó szájakra rémület-tapaszt
hogy feljőve a fényre józanul
csak a befordulás könnye hull
magában hordozva évekig
amíg egy ajtót félrenyit
akkor aztán kevés lesz a dölyf
mert Jusztícia egy utolsó kelyhet tölt…
/az idézett rész Jagos István Róberttől származik/
Szedres, 2017. január 12.
szederfalu2017. január 13. 21:28
@BakosErika: @merleg66: Köszönöm :)
merleg662017. január 13. 18:51
Nagyon jó! Tetszett!
BakosErika2017. január 13. 16:40
Jól megihletődtél. :)
Remek lett.
szederfalu2017. január 13. 10:15
@csillogo: köszi Marika :)
csillogo2017. január 13. 09:15
Gratulálok - jó lett!
szederfalu2017. január 13. 08:38
@kapocsi.ancsa: lehet :) köszi :)
kapocsi.ancsa2017. január 13. 07:08
Láttam az elejét, akkor is tetszett
Bírom a gondolatjárásod, ha lehet ilyet mondani.
Pusz :)