szederfalu blogja

ma nagyon rossz kislány voltam

a becsületem esett össze hirtelen holtan

meg is rugdostam biztosan hulla lett-e

vagy csak egy újabb szerető vágta gerincre

nem volt az már úgysem egyenes

görbületén billegett kalimpáló lábbal

rossz kislány tenyeres-talpas fenekes-

tül felfordult erkölcstelen nyárban

jaj mit tettem fogom a fejem

hajnalodik már haza kéne mennem

és ami még belőlem megmaradt

életre lehelte a felkelő nap

Ma a városban jártam, dolgaim

intézni. Büszke szél fújt, a lábaim 

folyton összekuszálta, mintha direkt 

el akarna gáncsolni. Majdnem sikerült

is neki, de végül én voltam az 

erősebb. Ahogy a lakótelep házai között

próbáltam a földön maradni, 

egy elkésve kidobott karácsonyfát láttam 

meg az úton. Görgette a vihar, 

mint valami régi westernben az

ördögszekeret. Szép, de

rémisztő is. Elképzeltem, ahogy egy 

autónak csapódik, majd az felfut

a járdára, mert nem lát, ott

pedig elüt egy gyermeket. Én 

sikítok. Sokkot kapok. De mentőt

hívok. Jönnek szirénázva. A kará-

csonyfa pedig gurul tovább. 

Mint ördögszekér?

Pillangó hatás?

Dominó - elv?

Rémisztő. 

Szép. 

Volt. 

(az én írásom a költészetnapi pályázat, Hervadó szépség mottójára) 

(néhány fűzfának ajánlva)

jó játék: tanka
lecsúszott bugyi: tanga
összeolvasva:
tanga-tanka no rajta
versre fel vele gyere

haiku szándék
japánoktól ajándék
mondjuk azt vivát
hűha azt az angyalát
kalapemelő szándék

jó játék a limerick
agyilag majd kimerít
segíthet a feledés
nagy poétaölelés
valamennyi ideig

nem baj ha értelme nincsen
ül csak rajta mint kincsen
fogja fejét az olvasó
de csak tovább megy a só
pedig fogalma sincsen

mi a vers és a költészet
csak ugatja az egészet
mint holdat a kutya
és az isten se tudja
mikor viszi az enyészet

haiku csokor
s tanka bokréta kötve
velük örökre