pappjani blogja

Költők, írók, és nagyszerű barátok,

poéták, s gondolatban lázadó diákok!

Érzékeny lelkeitek áramló strófákon,

dicsérő hangú himnusz élt varázson!

Veletek szárnyalok szavaitok legére,

világnak baját váltva ragyogó fényre.

Ölelőn szerető boldogan ért mesére,

sors adó lét virágzón kélt eszménye!

Nyílik az Éden hit-vallat szentélyén,

nap ragyogó értelem emberi erényén!

Tündöklő varázslat áldotta jó képén,

kereszten hitte megváltó reményként.

Illanjon bús bánat tér-képviselt légbe,

csodás nemzedék érjen szép esélyre!

Általatok fénylik Olimposznak lángja,

verses regényben írt értelem világa.

Útjára vezérel milliónyi bölcsességet,

mosolyban érik sokatmondó lényeg.

Álmodta lét fohász, s ébredő valóság,

hajnal boltívében vár ölelő szivárvány!

Hangulat érzésein lelte csókos imázs,

jelenségként létezők virtuális titkán...

Forrjatok egységbe táncos romantikán,

testvérin szereplő boldog éji-muzsikán!