pappjani blogja

Mosolyoknak tiszta fénye,

szárnyalva kélő ragyogás!

Érzéseknek áhította légje,

áldottan édes szabadság...

Napoknak sikert adó léte,

öröm telő nyerte arcoknál.

Szíveinknek tápláló vére,

repítve terjengő lángolás!

Lelkek várta eszmei énje,

csodálat esküdő varázsán.

Szeretetet érve adó béke,

mindenség kétes világán...

Vágyak hites jó üdvössége,

bölcsők tudat ható imáján.

Igazság hősi teremtménye,

emberi fajnak szent oltárán!

Álmok vígan jött ébredése,

hajnal díszesítő pompáján.

Változás fellobbanó tüzébe,

egy kinyíló szép virágszál!

Kegyelet ítélő vad tengerébe,

fonják zsarnokok koszorúját!

Hazának győzte szellemébe,

reményre éledj szabadság...

Nyugodjon békében lelkük!

A Doni Magyar hősöknek...

Egy igaz szent becsületért,

ők mindent úgy megtettek.

Helyt álltak büszkén töretlen,

kitartva a leges-leg végsőkig!

Túlerőtől soha sem rettentek,

halálnak vámszedő léptéig...

Vérbe fagyott merev tetemek,

képtelenül feküdtek sorba...

Ima sikolyán kereszt szólt,

áldoztatván katonás módba.

Idegen föld lett nekik a fejfedő,

jeltelen buckákba nyugszanak.

Anyák, hitvesek könnye vezekli,

lét érvét szerető vonzatnak...