pappjani blogja

Egyen pikkely,

s forma ruha...

Halak csendes,

szép mosolya.

Szemek meredt,

nézte nyugta...

Úszván bájos,

áram lett sodra.

Tiszai jó falat,

szálka nyílt vallat.

Szín telt paprika,

csípetős marat...

Vígan lenyelve,

gyomrok jussa.

Öblítve megáldó,

bikavér tósztja.

Íz telt bogrács,

kongó mustra...

Kapatos varázs,

és bor kocsonya.

Emlékezve pontyra,

mely táplál áldozón.

Ünnepélyes módra,

jó étvágyat fokozón.

Hallgatag néma társ,

lelket váltván visz...

Mennyek folyamán,

testek örömére int.

A köpőlégy oly szép díszes, kusza lába

Erőtől duzzad függöny csipkén mászva.

Rugalmas ízület megfeszülő ín harántja

munkás korongján ragadtat el légi tánca.

 

Rezonál startra hajtómű ideg ért dongása

megejtve sebesen utód nemző munkája.

Összetett szem kiszúrta éltes vágyába

agyonmászó szertartás nyál ért kéji bája.

 

Görbén torzul, s lebben pihét intve szára

tégla színt ölt árulva, köpőn giccses árnya.

Cirógat hitelén, csapat cél mérgére várva

terpesz adón roggyan legyünk csinos lába...