pappjani blogja

Karácsonyfa!

Karácsonyfa magaslik, 
a mosoly fénye felett! 
Család véle angyalin, 
gyertya lángra nevet... 

Boldogságuk sugárzik, 
az arcuk ragyogásán. 
Jóságnak nyíló titkain. 
Krisztus vágyát lássák. 

Velük van a megváltó, 
dicsőséges szent fia... 
Messiás varázst szór, 
emberséget biztatva! 

Kegyelemnek ünnepén, 
magasztos álom csendül. 
Lelkeknek érző belsején, 
Jég virág ablakra feszül... 

Enyhül napnak tüzében, 
harag és nagy gyűlölet! 
Arcom legyél reményben, 
szeretetben végtelen... 

Ölelj által szép érző álom, 
adva hálát a teremtőnek! 
Karácsonyunk létet áldjon. 
Békés boldog esendőnek! 

Szemeink valló tükrében, 
káprázva jő megmentő! 
Igazak feszülő üdvében, 
kereszt halálán esdeklő!

Kinyílik?...

Kinyílik a nagy világ? 
Rejtélyes ragyogása! 
Szép káprázó pompán, 
sors utakat óvón tárva! 

Eljő még boldogság? 
Hajnalt érő bíbor álma! 
Szeretőn lett biztonság, 
víg érzések bizalmába... 

Célját táplálja remény? 
Siker élményt koronázva! 
Szivárványos új eszmény, 
szemek fényének lángja! 

Gondolatok szárnyalásán, 
szabad tudatnak szikrája! 
Igazak tisztuló csodáján, 
létezésnek örökös vágya! 

Mennyei hit nyugalmánál. 
Föld bolygónk légy áldva! 
Univerzum térülő titkánál, 
Küzdj élet s fény királya...

Köszönöm neked!

Köszönöm neked életem, 
születve jött önmagam... 
Isten adta küzdő sorsom, 
mit általad megkaptam! 

Napfényre tárt végtelent, 
öröm ontó víg csókodat. 
Gyermeki boldogságom, 
méhed melybe fogantam! 

Szép szón ért Mennyeket, 
békésségen szült álmokat. 
Ragyogva nyílt ifjúságom, 
emléken csillant vágyakat. 

Drága dolgos két kezedet, 
szív dobbantó sírt dalodat. 
Küzdő szent munkásságod, 
kenyér illatú tiszta arcodat. 

Lét kérlelő reménységem, 
díszeiben káprázó órákat. 
Pompásan biztatta létem, 
csodára repítő szárnyakat! 

Hálán virágzó szenvedélyem, 
hozzád könnyesen csalogat. 
Otthonomba újra haza térek, 
édes anyám hogy lássalak...

Ragyogjál napfény!

Ragyogjál te napfény, 
az édes jó anyámra! 
Igazi szép reményt, 
csillantsál rá arcára... 

Tündér-mosoly képén, 
szeresd meg hálálva. 
Boldog áldott lényét, 
káprázathoz vibrálva. 

Csodálat üdvösségét, 
tiszteljed víg álmába. 
Színes pompás térnél, 
öleld által úgy imádva! 

Angyali teremtményén, 
szülő sors kélt mintája. 
Lelkes szív érzésénél, 
éden mennyét kínálja! 

Öröm könnycseppjénél, 
csuklik hangom sírásra. 
Rózsám néz meredvén, 
kedves édes anyámra!

Nézz rám...

Nézz rám anyám, 
kedves szép fiadra. 
Megvisel a magány, 
szívem sír zokogva! 

Sors biztató szaván, 
itt hagytál nyugodva. 
Még találkozunk talán, 
boldogan ragyogva... 

Nyílik árva kicsi virág, 
gyász énekét dalolva. 
Könnyes bánat titkát, 
arc ráncomra pakolva. 

Vigaszt nyújthat világ, 
szivárványos glóriája. 
Lelken marta hatást, 
foltozón csak koholja. 

Istenem áldjon bízván, 
kondító harangszóba! 
Fájdalmamnak kínján, 
szeretett jó édesanya.