pappjani blogja

Hallanám az éjnek,

zengő muzsikáját!

Tücsök circegését,

bagoly huhogását.

Bogár zümmögését,

levél légy suhogását.

Békáknak kuruttyoló,

kábuló szent áriáját!

Csendes nyugodalmon,

holdfény mosolygását.

Kísértő szellem képén,

béke meghitt álmát...

Hajnalnak virradását,

kolomp csilingelést...

Ébredt sejtelemnek,

célhoz kélte létét...

És ami még úgy létezik,

mindig, és mindenkor!

Szívem lelkesen izzik,

éj világ-érő kélte sors!