pappjani blogja

Egyéb
pappjani•  2012. szeptember 16. 11:45

HELÓ BÉBI!



Heló te bomba jó bébi!

Szívem tégedet, úgy imád.

Agyamhoz éned izzólag méri,

telve ért, őrült szép formád...


Szemembe, jaj ott ragyogsz.

karólatom mámora ölelni kész!

Combjaid, s feltárulta farod,

melleid, csúcsos nagy tündökét.


Érettem vágyódván leheversz,

véglethez adóan mindened ajánlva.

Egyesülés mélységén megkedvelsz,

extázis ernyét, csókoddal hálálva...


Mit jó isten, csak úgy meg adhat,

égies nyíllat, fogadó menny képzén.

Csodáknak lökete ájjítón ragadtat,

telve örömöm folyódó élményén...


Ezután tébolyulva, majd felfallak,

örök idők boldogsága benned létezvén.

Szeretőn kívánva, éretted meghaljak,

repítve jött élvezet, angyali szentélyén...


pappjani•  2012. szeptember 10. 14:20

SZEGÉNY VAGYOK!


 

Szegény vagyok, nincsen semmim sem!

Fájva sír nagyon, hogy ezt szenvedem...

Viseltes ruhámon, ott foszlik bélyegem,

piszkos kukákból, tengetem életem.

 

Remény is elhagyott, mi lesz-ó én velem?

Rozoga kis padon, alszom át éjjelem.

Hajnali nagy zajok,riasztván keltenek,

markol gyomromhoz, éhségtárt gyötrelem. 


Lenéző nagy arcok, szemeikkel sebzenek,

kihasznált-haszn malmon, ők is csak őrlődnek.

Zsibbadván indulok, meredős léptekkel,

csukolván kóldolok, szánalmas érzettel...


Út pora ráncomon, füstös pác lepettel,

ismeretlen fantomom, szag mintát lebbent fel!

Szabadság te hatalom, de tőrvénye az lekezel,

a világi dísz rangatot, legyintvén vetem el!


Szerencsétlen vagyok, hát ezt érdemlem?

Anyámat hallom, szívbeli halk képletben...

Ó- árva jó családom, én mindig is szeretlek!

A sorsnak dolgából, te gyarlón ki rekesztett.


Szent kegyes irgalom, fogja meg a két kezed,

füstös, kétes kocsmákból ne hallatszék a neved.

Áldat hunyó gyászlaton, kegyetlen meg érintett,

más világi-árny halmon, te el nem enyészhetsz!


De úr adta akaratból, ha mindenedet megleled,

tisztuljál meg poklaidból, a boldogságos mennyekben!

Tedd félre a problémádat, bocsájtásra esketve,

szeress minden embertársat ragyogó szép kedvedbe.



                       SZEGÉNY VAGYOK!

                       LEHET, HOGY AZÉRT...

                       MERT KIHASZNÁLTOK!!!

                       ÉRTHETETLEN KÉLYKÉNT.

                            

                                 VADAK!!!...

       

                                 ALANTAS,

                                    maró

                                 vicsorán...

                                     néz

                                      le

                                  minket

                             MAGYAROKAT...                                                                                                

  

pappjani•  2012. augusztus 26. 11:25

NÉZTEM.


Néztem én a tavat,

elnyúlt az magába.

Zöld színű csillámába,

léptem bele vigyázva.

Fodrán szórt karikákat,

lábam köré csavarta.

Nyalogatott zavarába,

cirógatván imádva.

Lépteimben szállotta.

a hódító buzgalmon.

Habzó hullám cifrázva,

ápolgatta  nyugalmam.

Vetettem bele magamat,

áhítatom tárulta szomjába.

Mint ficánkoló nagy halak,

tűntem el én csobbjába...

Partjának ölelő véd vonala,

szürkéllett szűk horizontra.

Mint óriás bölcső katlanra,

bólintott a ringó -Balatonra...

Késő estig vígan úszkáltam,

fáradt el testem  boldogan.

Lelkembe örömmel áldtam,

szívbéli tengerünk, a tavat!


pappjani•  2012. augusztus 10. 18:29

Olimpia

 

 

 

Olimpia igazolta világa, 
küzdelmeknek éltető eposza. 
Helytálló nagy próbatét, 
teljesítmény őrült hajtata.

Lángoló érzelmek szikrája, 
álmodat, eredményét vibrálja. 
Sorsnak forgandó kegyként, 
szerencsére fényesül kincs-tára.

Dicsőségre ért kemény távok, 
valóságnak szerző áldásán... 
Káprázván égre kelt csillagzat, 
örök láng fénye gyulladván!

Békét szülte igaz testvérség, 
mérettetős cél azonos vágyak. 
Sportszerű úrias teremtet, 
rangos csúcs csatázta árban.

Vér pezsdítős létnek elemén, 
tündöklőn nyílt friss szédület. 
Létezhetetlent vétózó fohászlat, 
becsületben turbózta hevület...

Versenyzőként szította feszület, 
végtelen terhén szétpattantva... 
Öröm mosoly és bús csalódás, 
lényeghez érdemét átfordítja...

Titkon várt nagy szomjúság, 
lélek csordult friss tápon. 
Szív présnek vész dobbanását, 
fűti éltető szent muszájhoz...

Emlékező hős siker pompáját, 
és erőt értékeli méltón ügyesen... 
A jobb fölötte most magasan áll, 
és legyőzöttet gyámolítón ölelget...

Csend honol, s majd dicső tábor, 
képek peregve: átélőn néz az éterbe... 
Négy évnek készülődős izgalma, 
következő Olimpiát hívja szeretve.

Magyarságnak elvárta elsőbbsége... 
Nemzetünkben példásul-ó szerepre! 
Büszke ország segítő Isteni hite... 
Arany esőt adjál, újuló reményre!!!