pappjani blogja

Sírva dörög  ég,

könnyezik felhő.

Fuvallatán szél,

esőt hozva eljő!

Virágzik víg élt,

földbe éled erő!

Reményét fény,

mosolyon termő.

Díszessé váll kép!

Teremtésbe rejlő.

színesített esély,

áldásaként kelő.

Szivárványos lég,

koronáz dicsőn...

Mindenható tér,

káprázó  ernyő!

Áhított  tekintély,

pillantotta előny!

Csodás lelkedzés,

álmokra szegőd...

Boldog szellem-kép,

mintázva esendőn!

Idő érett szerepén,

zuhogjon szeretőn!

 Lehetőség...

 

Lehetőség kis szikrája,

gyújtólag kéljen-e világra!

Mondandómat diktálja,

értelmet úgy piszkálva...

Elmondván a mondhatót,

örömet, és szolga sort.

Szerelmes szép lelki szót,

test önzésről tilthatót...

Átélőn vont példa kép,

hiány pótló vigasz lét.

Álmodta remény mentelmén,

gyógyítva írta recept vény...

Mi kínzó, s mégis oly ostoba,

vigye csak el a jó csoda!

Szelleméből reánk villanja,

mi az egekre fel hangzana.

A küzdésnek szentelte érve,

rímelőn száll majd a képzre!

Művelőn tanítván a szépre,

szeretethez kívánván-e béke!

A próféták, mind illanó félbe,

földkerekség szédületét nézve.

Tettek közönyétől se sértve,

kábaságnak, hatalmazó téve!

Te kollektív hű eszme-társ,

találjunk itt jobb megoldást!!!

Egy sejtelmes biztatást,

remény hitte szent vallást...

Csók érző mosolyok jussa,

áldván, egy emberséges útra.

Jövőn nyílj, virágzásnak kora,

adja isten!- Bízván minket sorsra!