pappjani blogja

Gyász
pappjani•  2014. november 3. 15:44

Démonok!


Apokalipszis!

Démonok.

Démonok és óriási szörnyek, 
ártóan vaduló létre tőrnek... 
Kárhozva irtó szellem képek, 
gyalázó világi mindenségek! 

Torz szülőn uraló ártó szárnyak, 
létezést ámító beteges vágyak. 
Életet holtra mart zombi társak, 
pusztító tér seb fertőző távlat! 

Könnyes ármány csaló gyermeke, 
riasztó dúvadak vicsorgó sejtelme. 
Békességnek semmisítő rendszere, 
rontva kísértő sátán vallt keserve... 

Vágtató lovak tejút bús zengésén, 
trombitaszó s őrjítőn ért vergődés! 
Füstbe tévedt borús nap föld ölén, 
átkoz fene bomba szórt gyötrődést. 

Fohász kérlel tébolyított lázas kép, 
nyirbálja csúf szégyenét zúgó lég! 
Vigasz igazságán csont por szén, 
képzelet dimenzióján mállva sért! 

Présnek mércén kábuló csillagzat, 
esendőn remél szentes irgalmat! 
Bocsájtó isten akaratán odázza, 
Kudarc vezérlő káosznak titkába. 

Ijesztő sarcon hús zabált uzsorák, 
morálba dőlt mentális szolga lánc. 
Ártó apokalipszis iszonyú lángján, 
emberre néz borzasztó ragályán!


pappjani•  2014. november 1. 16:48

Temetők!


Temetők!

Temetők mélységes csendje, 
megtelik könnyező élettel! ... 
Emlékezve kegyeleti rendre, 
áramlón szerető szellemmel! 

Koszorúk díszes szép virága, 
gyertyáknak hívogató lángja! 
Merengőn fájlalt pislantásban, 
odaadó igazak vágyó gyásza! 

Ránc terhes nyűtt arckoronák, 
roggyan nyújtózó sors áldás. 
Dobbanó sokk szív mintákon, 
kérlelve epedő súgó kívánság! 

Rokonok és kedves jó barátok, 
jöttem megrendülve hozzátok! 
Tisztelőn át érző méltóságon, 
mert lényembe itt bent háltok. 

lelkünk az újra egyesül majd, 
ha idő minket is úgy elragad! 
Zokogó árva végtelen sóhaj, 
keresi útját fent a nap alatt. 

Születő érdem vigaszában, 
feltámadó szikra csillagának. 
Örökkön békés igazságnak, 
keresztség várt bocsájtása! 

Teremtés ragyogó szolgáját, 
mennyei gyász szivárványát. 
Magasztaló hitek vallomását, 
reményeknek vezérlő imáját...


pappjani•  2013. november 7. 12:40

A háború!

A HÁBORÚ VAD POKLA, ROMBA DÖNT ÉRTELMET!   -FEGYVEREKNEK SZAVA, VÉGET VET ÉLETNEK !  -NÉMÁN  SÍRJA GYÁSZÁT, EGY SZABAD VILÁGNAK!  -EMBERI FAJ ÁRVÁN,  MEGY A BÚS HALÁLNAK... * ...  :(   :(   :(

pappjani•  2013. november 2. 12:24

Mért folyik?...


Mért folyik?...

Mért folyik a könny? 
Porba úgy cseppenve! 
Hullajtva bús sóhaját, 
egy szívbéli keservre. 

Megszentelt anyaföld, 
kérdőn néz kék égre! 
Adva által drámáját, 
egy igaz nemzedékre. 

Cél szentes ragyogást, 
táplál majd reményre. 
Érdekekbe úgy belefúlt, 
egység nyúzta fénybe... 

Szeretett jó Magyarok! 
Áldván lesztek mérve... 
Megtévesztő szolgalánc, 
szabadon cseng végre! 

Örömmel reája találtok, 
testvérre, s hű barátra. 
Bőség kedvetek repíti, 
ragyogó, szép Hazába!

Világháborús hőseink emlékére íródott, kik vérüket adták a Hazáért, szabadságért, s Magyarságért!

pappjani•  2013. november 2. 08:39

Szellemvilág!


Szellemvilág!

Szellemek világa, 
bolyongó lelkek! 
Elmúlás nyitánya, 
érintette szentek... 

Terek titkos útjain, 
árnyalt dimenziók! 
Fénylő csillagaink, 
illó könnytakarón. 

Időn-ért kegyelet, 
számadó valóság. 
Szőrnyű, esztelen, 
egek bús honán... 

Rejtelmes vigasz, 
búcsú, s intelem! 
Mindenre jaj kihat, 
a kérlelő érzelem! 

Holtaknak keresztje, 
mennyek nagy atyja! 
Esendőknek serege, 
csodák ért tudatja... 

Feltámadó megváltás, 
jóság bízta mosolya... 
Igazság hű világán, 
bocsájtó tett záloga! 

Anya, apa, fiú, s leány, 
család, mind valahány! 
Megtérő áldott bárány, 
esélyhez kélt ragyogás. 

Sorsunk te bűntelen, 
vezeklőn látó némák. 
Gond-terhes szívtelen, 
gyertek vissza hozzánk! 

Sok arcmás születhet, 
újra szépen, csillámlón. 
Egyesítő víg ünnepben, 
boldog lesz ki gyászolt! 

Kondulva zeng harang, 
az áldotta dicsőségre... 
Ima köszöntőn fakad, 
mint bölcső drága éke! 

Jönnek végleg, örökre, 
És ismét reánk találnak. 
Örömükkel köszöntve, 
remény-várt hit vallat! 

Létre képződő álmodás, 
alfákat megnyert ómega! 
Csókba-záró származás. 
Menny-föld-szült angyala!