pappjani blogja

Közélet
pappjani•  2014. február 17. 08:13

Nem etikus!

Mi abszurd nem etikus,

hogy lehet tőrvényes?

Esztelen csendes kuss,

hitel rontón kérvényez.


Joghézagos zűrzavar,

tervezve ért kavalkád.

Intve igaz mérgéhez,

bűnösök kéj vigyorát!


Képtelenül pofátlan,

norma vágta káosz!

Bármit meg csinálhat,

az ki soha sem áldoz!


Anyagi táp imázsban,

fejetlen vad lajstrom.

Sors bíráló világnak,

lét becsületet valljon!


pappjani•  2013. július 20. 13:45

Virrad!

Remény fényes ege virrad, 

lángra gyúl szikráitól elme... 

A Világ szép díszébe nyílhat, 

ragyogó mosolyon lelkesedve!    

pappjani•  2013. április 11. 10:32

Hangos már!

Hangos már a kaptár,

zsongva küzd bús idő!

Fojtva le, akarva kiált,

érik már benne jövő...


Fényre vágyó nyitány,

szabadság  reménye!

Szárnyaló vad rajzás,

bolydulva zúg reptébe.


Fegyver kicsike fullánk,

tárja felé meresztve...

És oda szúrva durván,

méz lopót rettentve...


Élet áradt bízó hullám,

lég-nyerő szent serege.

Elámító végzet sodrán,

harc kivívó győzelme!


Virág felhő, s viruló táj,

szépséget látó éden...

Mindenem nyújtva áld,

csend ragyogó légben!

pappjani•  2012. szeptember 4. 15:18

MULASS!




 

MULASS!

 


Mulass igaz lelkedből,

érezd hát jól magad!

Ragyogjál kedvedből,

örömmel, s oly boldogan...


Mosolyban úgy káprázzál,

barátságot szeretőn adva.

Tánc kélte izzásnál,

örökkön csak vigadva.


Muzsikaszó, s melódia,

töltse be megfáradt szíved.

bor, sör, meg a pálinka,

majd lazítólag reptet...


A feszültség úgy el illan,

szabaddá váll az éden!

Álmodta csoda vagy,

egy csillag gyúlta éjben...


Gondtalan, és szabad rang,

ki szárnyalásként létez.

Ily őrült nagy hatalmat,

csak fenn adhat az élet.


Táplálván majd erőt ad,

ifjítós szép reményre!

Emléke úgy ápolgat,

ha belépsz a mókus-kerékbe...


 

pappjani•  2012. szeptember 3. 13:40

HÁBORÚ, ÉS BÉKE!


 


 


Háború, és béke,

szív könnye, s fénye!

Bánat, vagy mosoly léte,

pusztulván ért siker képe...


Gyűlölet, és szeretet,

ármány,s jó teremtet.

Gonoszban félt lelkes tett,

uralmon, valló kegyelem...


Önkény, és remélő heg,

áldozva, bírt esdeklő szenny!

Rombolást bánó kegyes seb,

sokk ápoló lényeges szent...


Sújtás, és repítő lehelet,

átka, magasztos hiteknek.

Betegsége gyógyító szerepnek,

vak sötétje, káprázó mindennek!


Balsors, és mennyei szellem-trend,

halál, a bízta szép rendszerben...!

Kárhozása, úr szolgált tereknek,

örök vésze, békés nagy édennek...