pappjani blogja

Személyes
pappjani•  2014. október 21. 11:08

Ragyogjál!

Ragyogjál!

Ragyogjál szerelem, 
szívdobbantó lángja! 
Biztatván integess, 
remény fényén szállva. 

Boldogság varázsát, 
ontsad bús világra! 
Érzések vallomását, 
tükör képén látva... 

Káprázva ó lelkekbe, 
mind azt ami drága! 
Álmodó mennyekben, 
titkos kincsed áldva! 

Vágyad víg csodája, 
szivárványos egeken. 
Hit csókos vallomása, 
drága igaz szellemben. 

Szépséges kegyelem, 
örökkön dicsérő hála. 
Létezve nem veszhet, 
tüzes szív vérző virága!

pappjani•  2014. július 6. 16:58

Születésnap...

Meghatva úgy köszönöm,
a sok szép jó méltatást...
Születés napi örömöm,
általatok lett oly csodás!

Tisztelő nagy hálámmal, 
gondolok vígan reátok.
Sors reménység álmával
síró könnyes kristályon!

Gyorsan pergő évszámok,
napfényes csúcson állnak.
Szárnyalnak lét varázson,
létezőn ért valót diktálnak!

Nem találok most szavakat,
így hát szeretve hallgatok!
Szívem érettetek dobban,
lelkembe örökkön ragyogtok! 

pappjani•  2014. június 9. 16:26

Szentlélek!

Szentlélek Mennye,

fényesen ragyogjál!

Vezérlőn szeretve,

reményt mutassál!


Világíts rá hibákra,

a gyarló esendőre.

Káprázván imádjál,

arcunk igaz képe!


Segíts hát csodálva,

rosszat emberségre.

Utat nyiss gondjára

szívedből üdvözítve.


Hitek hű keresztsége,

bocsájtás szomjába.

Jók áldott dicsősége,

magasztalta atyája!


Jézus kérlelő nevében.

Pünkösdnek víg álma.

Örök idők küldetése,

szállj ember tudatába!


Apostoli ige eszménye,

megtisztulás jutalmába.

Úr akarat hirdetménye,

gyermek esdeklő fohásza!

pappjani•  2014. május 13. 07:34

Kiáltom!

Kiáltom!

Kiáltom én világgá, 
bánatom vígságom! 
Így válok szabaddá, 
létmentő nyitányon. 

Fájdalmam örömöm, 
tudja meg mindenki! 
küzdőn gyötrődöm, 
akarok még szeretni! 

Csókolnám a Földet, 
összes kis virágával. 
Boldogság szegőket, 
képtelen vagyonával! 

Szépen kérve őket, 
segítsenek bíz élni! 
Szegény éhezőknek, 
csodákat remélni...

pappjani•  2014. május 4. 10:28

Köszönöm neked!


Köszönöm neked!

Köszönöm neked életem, 
születve jött önmagam... 
Isten adta küzdő sorsom, 
mit általad megkaptam! 

Napfényre tárt végtelent, 
öröm ontó víg csókodat. 
Gyermeki boldogságom, 
méhed melybe fogantam! 

Szép szón ért Mennyeket, 
békésségen szült álmokat. 
Ragyogva nyílt ifjúságom, 
emléken csillant vágyakat. 

Drága dolgos két kezedet, 
szív dobbantó sírt dalodat. 
Küzdő szent munkásságod, 
kenyér illatú tiszta arcodat. 

Lét kérlelő reménységem, 
díszeiben káprázó órákat. 
Pompásan biztatta létem, 
csodára repítő szárnyakat! 

Hálán virágzó szenvedélyem, 
hozzád könnyesen csalogat. 
Otthonomba újra haza térek, 
édes anyám hogy lássalak...