legland blogja

Utolsó pillantás volt, egy vad, vörös tűzbe

Egy utolsó láng, mi  belemart a szívbe

Utolsó szó volt, mitől forróság lett a jégbe

S szívem mamár csak kis tüzeket vet

Olyan kicsit,

Hogy azt szerető szív, már észre se veszed

Utolsó vágyódó pillantás volt élet

A te tajtékzó, fekete hullámaid közül

Utolsó, a bársonyos kék égre

Miért jöttél szerelem, ha már mész

Miért jöttél nyár, ha már viszed a lángot

S lelkemben, hidegtől hervadnak,

Hidegtől, a gyönyörű tűzvirágok

Ajkamon jeges márvány, a búcsú csókod,

Vállamon súlyos kereszt, az elbukott álmok

Már elment a szerelem, a vihar

S itthagyta, itt, a sok letört virágot

Nem védtelek, nem óvtalak

Jön a tél, s szívemben nyílnak

Újra nyílnak, a jégvirágok.

virágom, virágom

égen a csillagom

felhők kékje

hegyek zöldje

szívem vörös üteme

hangod csillogó aranya elvész

mint a Hold fénye

ha sötét felhő takarja

virágom, virágom

hiába kinyújtott karom

nem láthatod

hiába hívó hangom

nem hallhatod

egy élet rabja vagyok

s lelkemen hangosan zörögnek

hangosan a láncok

virágom, virágom...

Elrabolta az ősz a nyarat

Egy vadfekete éjjelen

Megszaggatva aranyos ruháit

Ó szegényke

S vérével festi barnára

Fáink zöld lombjait

Ha szeretsz ölj meg

Szakítsd ki szívemet

Gyalázz durván

Szemeddel döfj át

Tüzeddel égess

Hozd el a magasság gyönyörét

Hozd a mélység mámorát

A puszták sikító magányát

A harangok égi zúgását

Ha szeretsz áldj meg minden bűnömért

A rossz életért

S szép lesz az utunk

Égő házak, pusztulás

De utoljára majd,

A halállal, egy nagyot

Egy feketét mulatunk