kifordultam

Vers
Pera76•  2021. március 30. 20:55

[én lenni]

én lenni lány születni mintha annak

szerencse lánya egyik alkalmaknak

miképp az égből hullani dara 

felnőni mint a gomba mint a fa


én lenni nő egy kisded idősarkig

nem vártani meg bútorkodni antik

nehogy párta netán vénleányka módra

rohantani oltárinagy dolgokra


én lenni attól tova anya asszony

kívánni vénség egyszer meghorgasszon

addig ilyen-olyanságok és pár lényeg 

őrülni örülni jó befektetésnek


Bogdán József: Lenni szárnytalan c. verének hatására

Pera76•  2021. február 8. 09:48

[maradni volna jó]

maradni volna jó. nem... menni.

szív-vajas kenyeret megkenni.

megváltogatni a rossz közjót.

berúgni akárhogy. az öngólt.

nem tudom, ki vagyok itt. vendég?

kifertőtlenített istenkép?

létem ha végleg kifingna, 

reggeli tücs-cirpet ki inna?

ki tartna tetovált testverset,

szivárvány helyett is keresztet

markában, magában vagy benned,

felnőtté edzettben, te gyermek...

s ki fojtja vízbe a szelíd

szavaknak macskakölykeit?

Pera76•  2021. január 28. 21:36

nézőpont

mindent 

amit nem 

szabad

Pera76•  2020. április 3. 12:39

[tele van]

tele van a világ szennyezve. emberrel.

szaporodik magában. idegen anyag.

mindazt, mit nem tud az ember: mer,

megteszi. sok marhát elbír a nyak.


mély átéléssel alakul bölccsé.

ha látják a szavát - mennyire szent.

ha nem, akkor: látszatot töltsé'.

beleköt mindenbe. (bár lenne cement.)


kevesen álltak sorba, hol az észt

osztották. bár ezt cáfolják váltig.

talpat s egyebet ott nyalnak javarészt,

hol az igazság féllába is sántít.


az érvek ararátjánál kikötni 

minden noétlan hajósnak szabad. 

van néhány ember, aki zökni.

(csupán a rím miatt került be a vad.)


szennyeskosár az ég. a földig húzza

nehéz felhőit. lélekszmogok.

ennyi giccses szókép közé nyúzva

az istentiszta is elbujdosott.



Pera76•  2019. október 14. 07:29

[hordalékuk rakják]


hordalékuk rakják a napok,

az idő lemossa, tornyozza, 

víz, mint arcokon a mosolyok,  

emberarcok, állatok. 

 

érzed, nincs vége-hossza, 

érzed, ennyi volt,

emlékekben felugró lehetőség

égő csipkebokrai,

szemekbe űzött telihold.

 

 

kijelölt helyed

hol keresheted,

a halált vakították beléd 

az élet nyikorgásakor. 

csak zavarosabb,

mielőtt tisztul, 

merre a horizont forrása.

 

a gondolatok falain túl

gyertyák gyökere 

bennünk a lélek,

mi a lélekben.

vagy ez is csak illúzió. 



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom