kifordultam

Vers
Pera76•  2020. április 3. 12:39

[tele van]

tele van a világ szennyezve. emberrel.

szaporodik magában. idegen anyag.

mindazt, mit nem tud az ember: mer,

megteszi. sok marhát elbír a nyak.


mély átéléssel alakul bölccsé.

ha látják a szavát - mennyire szent.

ha nem, akkor: látszatot töltsé'.

beleköt mindenbe. (bár lenne cement.)


kevesen álltak sorba, hol az észt

osztották. bár ezt cáfolják váltig.

talpat s egyebet ott nyalnak javarészt,

hol az igazság féllába is sántít.


az érvek ararátjánál kikötni 

minden noétlan hajósnak szabad. 

van néhány ember, aki zökni.

(csupán a rím miatt került be a vad.)


szennyeskosár az ég. a földig húzza

nehéz felhőit. lélekszmogok.

ennyi giccses szókép közé nyúzva

az istentiszta is elbujdosott.



Pera76•  2019. október 14. 07:29

[hordalékuk rakják]


hordalékuk rakják a napok,

az idő lemossa, tornyozza, 

víz, mint arcokon a mosolyok,  

emberarcok, állatok. 

 

érzed, nincs vége-hossza, 

érzed, ennyi volt,

emlékekben felugró lehetőség

égő csipkebokrai,

szemekbe űzött telihold.

 

 

kijelölt helyed

hol keresheted,

a halált vakították beléd 

az élet nyikorgásakor. 

csak zavarosabb,

mielőtt tisztul, 

merre a horizont forrása.

 

a gondolatok falain túl

gyertyák gyökere 

bennünk a lélek,

mi a lélekben.

vagy ez is csak illúzió. 



Pera76•  2018. december 18. 11:05

[tarka szavak]

tarka szavak méze, máza,
aluljárók húgyszaga.
fogadjunk, hogy igazam van:
hajszál híján ez haza.

fekszel, és majd felültetnek.
nézel, mint a moziban.
jól bevetted. amíg nyeled,
nem is érted, hogy mi van.

rághatod vagy kiköpheted.
de ha vak vagy, vezetnek.
és ki kezed fogja, ő is
világtalan eretnek.

mitől látnál? a csipától?
előbb kéne mosdani.
és azután hajszál híján
önmagadba ugrani.

vagy aludjál. azt is lehet.
de ne rinyálj, hogy ne má',
valahová tartozni kell -
ágyba, sárba, föld alá.

Pera76•  2018. október 31. 13:38

[szavaid peremén]

szavaid peremén állsz és meginogsz.
ütemtelen a mondatok rendszere,
valaki visszahúzna a dobbanásaidhoz,
de ebben a szertartásban nincs helye.
te csak tudod: eldöntöd, hogy jó, ha nem,
bár füled csak fejdísz, mint a szem.

a szavak te vagy? és te vagy a vers?
ok. de mi van a szótól a versig?
más opcióra fogadjál, ha mersz,
ha olyan nincs, hogy a hiányt kimetszik?
ágyról ágyra se lehet? leszarom-totem,
mert a nyelv nem végzi be sosem,

leszopja. a lerágott csontot. még tovább.
de ma csak koszorúról szabad. gyertyákról.
ahogy a szél táncol a hold késfokán,
mikor a gyerekkor tőled elpártol.
ugyan már, vége van, térj haza,
most könnyít magán az éjszaka.

Pera76•  2018. május 28. 12:29

[fásult a szem]

fásult a szem, völgybe réved,
rég volt, mikor kedvesen.
belélegzés s kifújás közt
itt a szív veréstelen.

már a szó se porzik, hanem
megtanultad altatni.
gyermekgyöngyöd nehéz, jobban
hogyan kéne tartani.

tenyered is rég volt küszöb.
ajtóján az ölelés: zár,
itt az isten játszik veled,
és ha megun, tovasétál.

talán hat nap túl kevés volt,
a teremtés naplenyugta.
szar világunk embertelen
hegyeit a lét átfúrta.

felhős az ég - vasszegei
mindenhová hullanak.
megtanultunk félni mind
az elfűrészelt ég alatt.


Megadott szavak: porzik, átfúrta, kedvesen, küszöb


(Ilies Renáta: Egy fa panaszai c. versének hatására)


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom