kifordultam
Vers[hogyha]
hogyha tapasztalat által mesterré faragod meg
lelked: meg vagy mentve. de akkor, hogyha akárki
dőre szavára felülsz, s buzgón téríted a nyájat
egy szakadékba - mi nyomja ki két szemed - akkor amit te
megteszel: az rossz. ostoba, balga meg esztelen is vagy.
minden szót, mi sötét, betekerhetsz gyolcsba, de nem lesz
más, mint álca. a rút mocsok átüt azon. csak a jót vesd
földbe, a mű, a hamis káros. gaz, gyom, van elég itt,
nem kell több. semmit ne tegyél - vagy mind igazat hints.
[a homokvárhoz]
a homokvárhoz kell lapát s a víz,
s úgy istenigazából a homok se árt -
ha van. s jöhet egy lány, talán alíz.
a napra fogjuk rá: legyen júni, s medárd,
mert ez nem éppen a téli szánkóverseny.
aztán a lány ha néha kézimunkált
akár medárdon, akár ezen a versen,
s az eredmény ilyen esztétikumált:
a medárdi júni szép napon
még összejöhet egy homokhalom...
homok a lét és fenn a hold egy bója.
de mi a görcs a mozgatórúgója?
van-e, ki a célnál hazavár?
egyszer mindent elhord úgyis a dagály.
[akár a sálat]
akár a sálat: elhagytam őt is.
az ember észrevenni lusta, lomha,
hogy minek a hiánya nő halomba.
mellkasában hézagokat őriz,
a verseiben szívritmuszavar -
se éjszaka, se napfelkeltekor
ha nincs: sosem találni rá sehol.
a tűnt idő egy csillagravatal,
s tisztában van vele, hogy körbezárja
a búskomorság könnyű hűs ruhája...
a vég előtt egy kissé elgyötörten
az úgy esett, hogy összejöttem
elvesztett önmagammal, aki megfedett:
"az élet győz mindenek felett."
(Az idézet: Polster Ildikó Mária "hitvallása")
rende(ze)tlen haikuk
amikor megszeretünk valakit,
az örökidő - éppen annyi,
amíg kiszeretünk belőle.
ha a születés nehézség,
fájdalom, könny:
a halál is születés.
a csend a kötődés
és elsimulás
közötti üresség.
az élet vendégei vagyunk.
ha jól viselkedünk,
szeretettel visszavárnak.
itt alkonyodik, ott épp
a hajnal szirmai bomlanak,
- vagy fordítva.
mondj köszönetet
a levegőért, ha még van
időd egy szuszra.
amint megszületünk,
gyökeret ver bennünk
a halál is.
a születés egy mag,
az élet átalakulás,
a halál egy virág.
lét, élet
az emberi lét
kezdet és vég között csak
egyetlen könnycsepp.
az emberi lét
értelmét keressük - az
csak egy hópihe.
annyik vagyunk, mint
harmatos fűszálon egy
puha napsugár.
az élet lábnyom
alatt fűszál: lehajlik
- újra egyenes.
mint a falevél
kizöldül a lélek, és
azután lehull.