kifordultam

Gondolatok
Pera76•  2018. március 10. 19:17

[ködöt köpköd]

ködöt köpköd az ég,
hurutos, nyálkás a reggel.
sípol a sárga a jászain, tüdőbeteg.
lemaradunk az életről, milliméterekkel,
mintha még érezzük,
a többi monoton magunkbafeszülés.

van, aki ül, mint közöny a szemben.
ruhák, kabátok, lábakon lábak, arcátlanság.
a jóság döglött rügy,
a színtelen szíveket rég befalazták.

egy állomás, kettő, három.
gép, kavargás, tömegmagányosság.
kiömlünk a hatosból,
szennyes víz, miből már istent is kimosták.

Pera76•  2018. február 23. 20:42

[az érintések]

az érintések csillagrendszerét,
a számkivetett csend hazatalálását,
azt a tavaszt, ami nem szürkül bele a szemekbe,
a hétvégék meghosszabítását,
a hibák hídjain való egyszerre ugrálást
fel kéne találni.

Pera76•  2017. július 16. 16:51

[hogy visszavonhatatlanul]

hogy visszavonhatatlanul mit teremt,
még ki sincs találva, még várhat.
éppen lehetne, de még nem a rend,
mert nincs arra még magyarázat,
hogy vajon miből, meddig, miért
formál és alakul a lényeg,
s a képzelet pulzáló ellipszisét
- ami majd egyszer úgyis szerteszéled -
mi mozgatja, óvja, tartja egyben,
mikor lesz teljesen kész, mi félig,
ha a széleket, a felszínt megigézik,
de a közép érinthetetlenül marad.
ez itt a szív. vagy valami más vacak
néhány sejtrekeszben.

Pera76•  2017. május 22. 10:02

[megfogan, nő]

megfogan, nő, és túlbugyog
árnyékok körkörös ívén,
szembekötősdit játszik a
hajszálak puha gerincén,
befüggönyözi álmodat,
s a gondolat léggömbje míg száll,
megáll a szívnél, könyököl.
szelíd ugrás egy kőhídnál.

a szem sarkában páramorzsa,
rálehel - legyen, ki üdvözül.
könnyedén suhan el, s ami
ott marad, igazgyöngyösül.

Pera76•  2017. február 13. 09:58

[ismeretlen e föld]

ismeretlen e föld, alig versvilágnyi,
figyelve olvasod, és tudod, kialszik -
hűlő helyzetekben hócsönd, amit látni.
odafenn az ég épp csillagot fiadzik.
most az idő. nézd meg. máglya. mágia,
amiért tán meg se kéne küzdened.
lélekcérna a kép, kék, zöld és lila,
szemek tavában hópelyhek fürdenek.
olvad a vers és fagy. álló pillanat.
lehet fogadni, most és mind örökbe.
körülsáncolt lángok. sorstapasztalat,
félig kész a kép, szemet hunysz fölötte.
kattan a horizont, pitvarajtó rebben.
a száj ketrecében vadak alszanak.
valahol egy másik hasonló szerepben
talán engem is így megbocsátanak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom