kifordultam

Vers
Pera76•  2017. szeptember 24. 12:26

[hogy értelme legyen]

hogy értelme legyen a csöndnek,
hallgatásnak: magunkba zártak.
a megoldás szálain ködcsomók,
és háttal állunk az álmodásnak -
kivégzett szavak vére a hold,

a közös nem ad biztonságérzetet,
minden előny csak visszafele ránt.

szabadulnánk, de külön nem lehet,
s az én sokasága számlálhatatlan,
és rég elhasználódott ára, hitele.
megbocsátani a hozzánk nőtt csöndnek,
hallgatásnak: sosem jő el az ideje.

Pera76•  2017. augusztus 25. 09:24

[a napi rutin]

a napi rutin egyenlete
egy megfejthetetlen egység.
a helytállni kell szlogenjén túl
ki tudja mi után mi lesz még,

legfőképpen ugyanaz ugyanúgy,
mert mitől is legyen másképp.
elvenni kevés, de mikor már
tetőfokon a türelemjáték,
még fokozható pár árnyalattal.

még fokozható, és el kell hinni,
hogy itt csak a szenvedés retúr.
a boldogtalanság uralma alatt
a mosoly zománca ahogy lehull,

mintha tüntetne, ráng a szájszél,
a csupasz gondolat csontja pőre
kérdőjelekbe felkötözve, és nincs,
mi a szakadt lelket összeöltse.
életre ítéltek. pillanatra.

vesztesnek ítéltek, és az egészből
hordozod a részletek hegét;
nem fehéredik, de mossad, mossad
az öröklét véres szennyesét.

Pera76•  2017. augusztus 23. 14:40

[egy aki]

egy aki egy
dolgavégezetlen
kételyek visszacsapó
pilláin túl a seidőben

ahol álmokból
felmagzó fénnyel
betömik a résigazságokat

ahol felderengünk
ahová visszahullunk
teljes egészében
éretlenül

Pera76•  2017. augusztus 13. 14:39

[mert minden felület]

mert minden felület felszín,
és másvalamire festett,
keresheted: a lényeget nem találod,
az időd elvesztegetett.

az egyhangú ég kérge határ,
odáig se érhetünk mi soha fel.
nem hímez vizet a gondolat,
ha kiszáradni kész a lélek-meder.

a mély csak van, s mikor az alkony
minden kései villanást megvakít,
semmi sem tartja már össze
a nyújtózkodó színek árnyait.

a mindenség sehol, nincs igaz, szent.
talán egy képkeretben állunk,
és valaki kezében egyszer
lefolyik ráfestett valóságunk.



Pera76•  2017. augusztus 10. 12:36

[kimostad hibáink]

kimostad hibáink, tévedéseink,
nem számoltad miért, mennyi,
végeérhetetlen türelemből
raktál tüzet melegedni,

s a törékeny szavakból emelt eget
nem engedted vállunkra omlani,
kérdőjelek nélkül hagytad
számunkra úgy hinni, ami.

anya. ha rebben a lélek éje,
kapaszkodnék a hiány gerincére,
hogy gyerekkoromból kivezess,

de már a semmi szállna itt...
fel ne verd az idő hullámait,
kék felhőkre álmokat teregess.

(J.A. evokáció)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom