kifordultam

az idő korlát,
de kövei közül - ha
szeretet önti -
kikelnek jelek, dalok:
petúniaholdmagok.


(Sok szeretettel, Marikaszülinapra.)

Isten éltesse szülinapja alkalmából Lukács Máriát - MarikatesiM!

"A vers az, amit mondani kell." *
Kapuja tárva, s a gondolat
lágy ihlet-szellő lombokat:
falevél-szavakat seper.
 
De olykor fontosabb egyéb,
s van, aki egykedvűn elsiet.
Aki meg kíváncsi, az belép -
a pörgő levelek dervisek,
 
láthatod; megannyi főpap,
lótuszvirág a felfeslő nap
...amíg a képzelet terem.
 
Feszül az ég, merő zsineg,
tájkép-békénk ki őrzi meg?
A szeretet. Átível ezen.

* Kányádi

Egyszer volt mesében góbétárs.
Elein talántán kópét látsz,
s messze nem leszboszi
...igazi fess pasi:
azt hiszi a székely hólét ás.
 
Egyszer volt Miklós és almási.
Feladat nem nehéz, csak házi:
csobban egy picur must,
s góbéné titulust
a bolyból énnekem hangyászi.
 
Laurens emmezi a nevét,
s mutatja csajoknak erejét:
kezével nyól kasba...
a vizes nyolcasba
ki tudja mitől, de belevét.
 
Miklósunk furfangos, csele lőn,
amikkel fejemet teletöm.
Fogadom cédásan,
hogyha az én társam!
S nem teszek mást, minthogy szeretöm.
 
Egyszer volt "aki mind" nyakaskod.
S "egy más", ki ellenkez. Ravasz vót,
de nagyon "aki mind"
és "egy mást" ha kihítt,
kizöldült máris a havas bot.