kifordultam

Mit tartasz: hajlékony tömeg,
és éppen addig nyújtható,
míg nem lesz egyre hűvösebb,
s teljese nem lesz hervadó.
 
Fekete-fehér a pillanat,
sárba koptak a régi színek,
álmod lábamra rátapadt:
visszaadom mind a télnek,
 
s téged vissza az ürességnek,
-lelkem, szívem ott sem kerested-
kezdetedbe ájult a végleg:
belőlem csak a csendet merted...