kifordultam

hány kétely magja van csirába fojtva,
és színlelünk, hogy meg ne tudja más,
mint tollútól a lúd, meg vagyunk fosztva
...de a szó kikel: angyali árulás.
.............................
hamar lejárt talán az alku-vád.
hatottak rájuk - mondanám: fenébe.
s bár nem láthatta addig azt a kis nunát,
most mint egy pi@a kiterült elébe,

hogy világra vájja másnak kisfiát
belőle. sóhajtott. (engedjük meg neki.)
"titkod a lepel szépen elfedi,

csak orcád fog majd azon sütni át..."
szart se ér, mi volt, s hogy lesz-e hihetőbb?
"most ácsolok egy új buditetőt."

Égbe török. Isten árnyéka rebben.
(A lehulló máz fürtös tagadás.)
Tenyeremből kicsúszik az izzadt nap:
marék parázs csendélete.
 
Lerázom mozdulatlanságom
dermedt fájásait, s akkor ott,
a tenyér-vásznon, a hamuból
átforduláson - mikor éppen
nem is kerestem, piros patakot
fakasztott az Isten...

Mikor már nem volt kapaszkodóm,