rende(ze)tlen haikuk

Pera76•  2023. február 9. 10:28  •  olvasva: 108

amikor megszeretünk valakit,

az örökidő - éppen annyi,

amíg kiszeretünk belőle.


ha a születés nehézség,

fájdalom, könny:

a halál is születés.


a csend a kötődés 

és elsimulás 

közötti üresség.


az élet vendégei vagyunk.

ha jól viselkedünk,

szeretettel visszavárnak.


itt alkonyodik, ott épp 

a hajnal szirmai bomlanak, 

 - vagy fordítva.


mondj köszönetet 

a levegőért, ha még van 

időd egy szuszra. 


amint megszületünk,

gyökeret ver bennünk 

a halál is.


a születés egy mag, 

az élet átalakulás,

a halál egy virág.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

orpheus35352023. május 14. 08:16

Azt hiszem,hogy a Nádasdy Ádámnál olvastam hasonlón valami olyasmit, hogy maradni szeretne mindig épp abban, amiben van, és a legrosszabb, ami fájdalmat is okoz, hogy megváltozik valami, pl. ha alszik, akkor az alvásban mélyülne mélyebbre, ha ébren van, akkor még jobban figyelné, amit lát, s egyikből a másikba átzuhanni az sebeket okoz.

Ildikó

Pera762023. február 10. 17:53

@skary: Én sem. :)
@Mikijozsa: @csillogo: @Törölt tag: Köszönetek!
Talán ragyogásra születtünk... ha felismerjük, hisszük, tudjuk: úgy van...

Törölt tag2023. február 10. 09:38

Törölt hozzászólás.

csillogo2023. február 9. 14:39

💛
Kötődéseink: a köldökzsinór az első kapaszkodó, aztán a gyökereink táplálnak megtartanak a jelenben és odaát is, a halál egy virág - talán örökké ragyogunk valahol... amit hiszünk...
jók nagyon ezek a haikuk😍

Mikijozsa2023. február 9. 12:58

gratulálok nagyon jó

skary2023. február 9. 11:03

még nemannyira vágyom a virágzásra