Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
rende(ze)tlen haikuk
Pera76• 2023. február 9. 10:28 • olvasva: 104
amikor megszeretünk valakit,
az örökidő - éppen annyi,
amíg kiszeretünk belőle.
ha a születés nehézség,
fájdalom, könny:
a halál is születés.
a csend a kötődés
és elsimulás
közötti üresség.
az élet vendégei vagyunk.
ha jól viselkedünk,
szeretettel visszavárnak.
itt alkonyodik, ott épp
a hajnal szirmai bomlanak,
- vagy fordítva.
mondj köszönetet
a levegőért, ha még van
időd egy szuszra.
amint megszületünk,
gyökeret ver bennünk
a halál is.
a születés egy mag,
az élet átalakulás,
a halál egy virág.
orpheus35352023. május 14. 08:16
Azt hiszem,hogy a Nádasdy Ádámnál olvastam hasonlón valami olyasmit, hogy maradni szeretne mindig épp abban, amiben van, és a legrosszabb, ami fájdalmat is okoz, hogy megváltozik valami, pl. ha alszik, akkor az alvásban mélyülne mélyebbre, ha ébren van, akkor még jobban figyelné, amit lát, s egyikből a másikba átzuhanni az sebeket okoz.
Ildikó
Pera762023. február 10. 17:53
@skary: Én sem. :)
@Mikijozsa: @csillogo: @Törölt tag: Köszönetek!
Talán ragyogásra születtünk... ha felismerjük, hisszük, tudjuk: úgy van...
Törölt tag2023. február 10. 09:38
Törölt hozzászólás.
csillogo2023. február 9. 14:39
💛
Kötődéseink: a köldökzsinór az első kapaszkodó, aztán a gyökereink táplálnak megtartanak a jelenben és odaát is, a halál egy virág - talán örökké ragyogunk valahol... amit hiszünk...
jók nagyon ezek a haikuk😍
Mikijozsa2023. február 9. 12:58
gratulálok nagyon jó
skary2023. február 9. 11:03
még nemannyira vágyom a virágzásra