kifordultam
Vers[ma még]
ma még a nap is szív formájú.
s hát a hold. ha keskeny.
mint egy görbe, felálló... szó.
uralkodik az esten.
ma meghatódsz. és hetődsz.
ezt hogy lehet kibírni.
csodaszép rózsaszín borzongás
szívünket plüssösíti.
könnyekkel hímzed a párnád.
csomagolópapír a hit.
öleled a piros dobogás
ötven árnyalatait.
és holnap? hm. holnap a farsangnak
vége. minden marad a régi.
ámor pszichének röhögve
a földi hülyéket kibeszéli.
[szíveket pumpálnak]
szíveket pumpálnak - rózsaszín lufikká.
keresett értékek változnak banikká:
veszik a rózsákat, bögréket bogyókat.
de kár, hogy a mai igazi fogyó nap.
macika, lacika, sacika. s mindkettő.
van, mikor egyik se. balkéz... az illendő.
bicepsz és hasizom, műköröm, műfica,
mindenki azt kapja, a versa itt vica.
de kár, hogy minden év nem lehet szívpumpa,
és nem jut ígéret kézujjra, lábujjra.
s mielőtt ránk dereg az uccsó alkonyat,
mindenki szerelmes - verseket írogat:
vergődünk, kínlódunk a saját sarunkban.
toldhatjuk zé-vel is sarunkat magunkban.
játék III.
végy meg egy meleg isteni
bundát. mily puha és mennyire szép! na, és,
hogy gazdája ki, rá se ránts!
meghalt rég a tulaj - benne ki élt: kihalt.
egy nagy kád szar a lényeg. ám
kis méz is kacarász legtetején. te csak
nyald, edd mind ki a mézedet...
s míg élsz: folytonosan gyúrd be a szart... mi jár.
sportolj. jó sokat. és igen
vonzó testre teszel szert csakugyan. szuper!
majd mondják: kecses és izmos!
boncasztalra kerülsz: markos e test, de: volt.
játék II.
verset ró, akinek nincs ma egyéb kisebb
dolga - s nagy se akad háza kies terén.
vagy mondjam magyarul: hogy
verset ró valahány bolond.
szomszédból kerül egy, s más, kit a hát mögé
kívánnék, de a rút mély pokol is kivet
minden nála ganébbat.
mert nem kell oda legszarabb.
sportolgatni minek! bár bezabálni vagy
ágyban dögleni kell. és irigyelni, kik
formás seggük az instán
posztolják - vagy akármijük...
[töltsd meg]
töltsd meg tartalommal: írj egy jó szonettet.
harangvirágként csengjen, hulljon holdeső.
hideg futkorássza, olvassza szét a hő,
ha mélyére vágyol: legyen ez a veszted.
rímlépcsőn vezet út fel a tetőre,
persze döglődhetsz pocsolyamély éjbe'!
s vigyázz a giccsre, számtalansok fér be...
tekints a versre, mint egy tiszta nőre.
csöves ne légy: a szókincstelenség börtön,
s a szó-ellőkre árvíz! te pedig, költőm,
előbb tanulj, mert nem tortával kezdte
a szakács se, kezét mosatlan edzte...
írj egy jó szonettet, s töltsd meg tartalommal.
vagy tálentum híján öld meg tarka lommal.