judit.szego blogja

Lángol minden, izzik.

Erkélyről lenézve

Asszony közeledik,

Úgy mezítláb lépve…

Szedett-vedett rongyban,

Mellette csöpp gyermek

Fáradtan elpottyan,

Kicsit megpihennek.

Felnyitott kukából

Rothadó bűz árad.

Kezében bot, fából.

A mocsok rászáradt.

Lázasan keresgél,

Kutat a kincs után.

Kicsinye nevetgél

Várakozón, sután.

Fél zsemle, szalámis.

Már nyújtja is felé.

Söpri, hol légy mászik.

Mohón harap belé.

Egy ócska lepedő,

az imént találta,

hátára vethető…

Felsír a palánta.

Éjsötét szemével

Esdeklően néz, s kér.

Mutatja pocakját,

Bizony, oda még fér!!!

Tehetetlen néz rá

Korán-öreg anyja.

Könnye pereg némán,

Ám, de nem mutatja.

Megfogja kis kezét,

Hátán tákolt zsákja.

Vezeti gyermekét

A ”modern” világba….

Deszka viskóm, hej, huzatos!

Mi lesz velem én Uram most?

Nincs ételem, nincs italom.

Nincs asszonykéz, nincs vigaszom.

Betyár idők, betyár napok.

A csendőrnek betyár vagyok.

Az anyámnak meg gyermeke.

Értem reszket féltőn keze.

Felhangzik a betyárnóta.

„Áll nekem az akasztófa.

Édesanyám ne sirasson,

Értem könnyet ne hullasson!”

Lyukas gatyámba’ szél fütyül.

Itt maradtam már egyedül.

Nem melegít üres kulacs.

Gyűlöl enge minden uracs.

Hintaját négy ló is húzza.

A népet adóval nyúzza.

Pincéje meg teli borral.

Hideg ellen inas forral.

Deszka viskóm, hej, huzatos!

Mi lesz velem én Uram most?

Nincsen étel, nincsen ital.

Asszony kéz sincs, ki vígasztal.

Késő este volt, már majdnem éjjel. A tukán madár a Városmajor egyik padjának támláján üldögélt. Unalmában a tollát igazgatta, és mint ilyenkor mindig, mérgesen mormogott magában:
 -Olyan unpraktikus ez a hosszú csőr….Mindig belecsippentek bőrömbe, de az eldugottabb részekhez, persze pont nem férek hozzá.
 Mivel nem volt, akivel elbeszélgessen ezt a mondatot többször is elismételte. Szerette a „p” betűt. Kellemes hangnak tartotta, és ha csak tehette olyan szavakat választott, amelyekben szerepelt.
- Pincsi, pipacs, pitypang, pompos, pupilla….- sorolta. Lassan erre is ráunt. Már-már elszenderedett, amikor egy fekete korcskutya tűnt fel a sétány végén. - Szép estét Pajtikám! –köszöntötte.
 A kutya bambán bámult az ismeretlen tollasra.
 - Ki vagy te? – kérdezte - Még nem láttalak erre.
- Tukán madár a nevem. Ramphastos swainsonii. De neked csak Tuki!
- Kösz! És mit keresel itt?
- Elmélkedem. - nagyképűsködött a madár.- Elmélkedem a világ dolgairól. A kutya kezdte unni társalgást. A bolhái is nagyon zavarták. Úgy döntött elköszön. - Örülök, hogy megismertelek! – mondta, és indult volna, ám a madár megállította.
- Még azt sem mondtad, hogy mi a neved, Pajtás! – Az utolsó szót csak azért tette hozzá, mert már nagyon hiányzott neki a „p” betű.
- Rezső vagyok. Canis keverékusz. Most már akkor mehetek? –érdeklődött az eb.
- Rezső….milyen pupák név….honnan szedted?
- Na, mert a Tuki talán szebb? – fogait megmutatva, morogni kezdett. Hosszú csőrű barátunk mintha elbizonytalanodott volna, de folytatta, mert még ez az ostoba kutya is jobb társaság volt a semminél.
- Jól van na! Nem kell rögtön bekapni. Tudsz sakkozni?
 - Már hogy én??? Tuki flegmán körülnézett:
 - Mér? Van még itt valaki?
- Nincs! – Rezső érezte, hogy csapdába került. – Nem tudok, mert nincsen sakktábla.
- Fejben gondoltam! – replikázott Tuki - Tudod Bolhás, fej, ott a nyakadon.
- Még nem próbáltam…A bolháimról meg le lehet zizzenni!
- OK! Akkor sakkozunk, Rezső?
- Nem sakkozunk!
- Miért?
- A Nemzetközi Ornitológia Almanach 2010-es, bővített kiadása szerint erre nem élnek tukánok. Tehát tuti, hogy csak álmodlak. Neked Haver fogalmad sincs, mennyi ostobaságot álmodik a kutya, egy kiadós vacsora után….– mondta titokzatos képpel, és elindult a park távolabbi része felé, bőségesen öntözgetve a gesztenyefák tövét.
- Pancser pincsiporonty! – mondta Tuki csalódottan, majd nagy csőrét elrejtette a szárnya alá, és hangosan horkolva elaludt.

Őszidő

.

Volt egyszer édes vágy, szerelem.

Ifjúi boldogság, feledem.

Ma már csak a test ég,

vagy talán a restség?

Elég, ha kezed van kezemen.

.

Torzó

.

Márványszobor

átváltozol.

Szédülsz,

szétdűlsz.

Földre rogyol.

.

Tán- torgok?

.

Elbotlom,lásd,fába,kőbe,

Ördög bujt e kába főbe.

Bánatom szerelmi.

/nem kéne vedelni/

Kiütött e fránya lőre!

.

Szüretkor

.

„Sietős az útja, jó kántor!”

Lóg, s szaros bokától a kantár!”

„Jaj, must lé szalajt ma!

Többször is meghajtva,

szaladok,vagy bent ér,vagy kint ér!”

.

Szakítás

.

Fénysugaram voltál.

Lassan beborultál.

Elmúlt.

Már múlt.

Még várom, hogy szóljál!

.

Reggeli hancur

.

Kezed ma éberebb.

Egyszerre két legyet

is elkap...

Na megvagy!

Támadok! Védekezz!!!!

Pénztárca nélkül bementem a boltba.

Nem vettem észre,

Így felnéztem egy-két polcra.

Akciós a szalámi, bár kissé szagos,

Dátum szerint még eláll,

A többi meg másodlagos.

Így, tehát sértetten elhagytam a helyet.

Zsebemben tán van apró,

Keresek valamit, mivel hülni lehet.

Talpam alatt, bizony, izzik az aszfalt.

Csak egy százast találtam.

Na, ebből ma nem lesz fagylalt!

Vizet nem adnak, csak valami szörpöt.

Büfére sem telik hát…

Tulaj feje ötletemtől vörös lett, mint ördög.

Otthon persze ittam jó néhány pohárral,

Kezd sürgős lenni,

Egy WC előtt állok keresztbe tett lábbal.

De a néni hajthatatlan: „150 és mehet!”

„Nekem csak 100 van, kérem!”

„Ott egy bokor hölgyem, ennyiért oda lehet!”

Így aztán rohantam, nem voltam épp laza.

Közben arra gondoltam,

Kinek ennyije sincs, és nem futhat haza….