judit.szego blogja

 

Elmondani még most sem merem,

bár tudod, voltam egyszer én is fiatal.

Testemet borzongatta a szerelem.

Ölelésed volt a nagy, örök diadal.

 

 Elmondani még most sem merem,

hogy te voltál a beteljesülés.

Édesgettelek magamhoz… s a két idegen

között izzott a szikra… totális volt a kisülés.

 

Elmondani még most sem merem,

leélhettünk volna együtt egy életet.

Lett belőle egy sosem múló gyötrelem.

… s a lezáró iratra kék pecsét tétetett.

 

Elmondani még most sem merem,

hosszú évtizedek teltek nélküled...mással.

De álmaimban arcod rögvest ott terem.

Mindez nem múlhatott el a gyásszal.

 

Elmondani még most sem merem.

Annyira más lenne, ha újra kezdeném.

Nem hagynám, hogy elengedd a kezem.

Ne félj! Összebilincselné a remény…

 

Elmondani még most sem merem,

hogy volt egyszer egy szerelem.

Hittük véget ért. Hogy nincs veled s velem…

De árát még most is könnyekkel fizetem.

.

 

 

 

 

 

 

 

Álomszövőszéken újjá varázsollak:

Egy minta a jelen és egy lesz a holnap.

Kézen foglak, más dimenzióba viszlek.

Talán boldogabb lesz ott a lét, mint itt lett.

 

Délutáni szivárványra rávetítem

Múlt- történéseink, hogy lásd minden kincsem.

Megfogom majd a kezed, mely ismét meleg,

és újra megértem miért szerettelek.