judit.szego blogja

judit.szego•  2012. július 27. 14:46

Néha morogni is szoktam....

Az én Anyósom mindig azt mondta, hogy nagy átkok ám az, ha valakinek azt mondják, hogy a „gaz verje fel a kertedet”…..

No, az övét nem is verte. Tyúkok tömkelege gondoskodott arról, hogy a gaznak írmagja se maradjon. Napközben ugyan nem volt tanácsos végig menni a kerten, de este szépen el lett seperve…Csak úgy csillogott volna a barna föld, már ha képes lett volna rá.

Férjuram egyszer megelégelte, látván édesanyja már milyen gyengén van, és kitalálta, hogy ő zöld kertet akar. Tyúkot még véletlenül sem!

Szegényem, mit volt mit tenni, lemondott szeretett baromfiairól. A gaz meg kezdett nőni. Nőtt, növögetett, mígnem elért olyan magasságot, hogy szegény Mama nem tudott söpörni…Mert kiderült ám, hogy még mindig ilyen módon akart rendet tenni a kertben.

Megvettük tehát, szerintem, a falu első fűnyíróját, és kellemes berregéssel nyírni kezdtük a gazt, ami szép lassan valami gyep-félévé nemesedett. Mama is meg volt elégedve.

Sajnos, nem sokáig gyönyörködhetett benne, mert betegsége miatt egy társasház 3 emeletére kellett költöznie, vagyis hát hozzánk.

Aztán már nem tűnt annyira jó ötletnek a gyep, mert azt szabályos időközönként kell nyírni, hogy ne csak macsetével lehessen a házhoz eljutni.

250 km oda, 250 km vissza….

Sok év telt el azóta, és a Mama is már csak fentről nézheti, amint virágos kertté varázsolódott kedves kertje.

Közben aztán itt is ott is elkapták a fű-lázat a falu lakói. Versengve, ki tud nagyobb teljesítményű fűnyírót venni…no és persze hangosabbat.

Itt, határ a csillagos ég alapon, borzalmas zajkeltők kerültek megvételre.

Mivel Somogy megyében sok minden szépet lehet találni, de munka lehetőséget végképp nem, így nagy ráértükben nézhetik a fű növését, és nyírhatnak hangosabbnál hangosabb szerkentyűikkel.

Jó móka még a füstölés. Hol innen, hol onnan lopakodik be a bűzös kitudjamitégetnek füst az ablakon, és olykor úgy érzem, hogy egy jól megtermett füstölni való „ kalbász” vagyok,    ahogy itt a kolbászt mondják.

Azuram szerint nincsen jobb a békés falusi csendnél….Meggyőződésem, hogy alkalmi süket Somogy javára, mert itt csend szinte soha nincsen.

Ma aztán betelt a pohár. Reggel, az éppen apró fiókáit etető fekete rigópár döntött úgy, hogy nem kell ide macska! Szegény öreg cicám, valahányszor kilép, vagy nem lép ki a kertbe hangos rikácsolással igyekeznek elűzni, ami gyakran sikerül is nekik. Közben az egyik szomszéd lázasan nyírja a kiégett fű helyét ipari méretű fűnyírójával, míg a másik szomszéd éppen az itt nyaraló kis unokának örülhet.

Az unoka tényleg nagy öröm, kivéve, ha botfüle van, és furulyázni tanul…

A nagypapa okosan megoldotta a dolgot, elmegy horgászni….de én mit csináljak?

4. napja hallom ugyanazt a szörnyű nyekergést.

Gondoltam már rá, hogy veszek én is egyet, és majd együtt fújjuk.

Estére elfárad a fűnyíró, a kis unoka, rázendítenek andalítóan a tücskök, és hullanak a csillagok.

Ekkor a megkötött kutyák valami rettenetes panasz-dalra fakadnak, amitől még a csillagnak is elmegy a kedve a potyogástól.

Nekem meg a kinti léttől.

De az én Uramnak mindig igaza van: nincs jobb, mint a falusi csend…..

judit.szego•  2012. július 21. 20:26

Csillaglesen

A Tejút fátyolos fénye éppen fölöttem lebeg, mint egy égi halász hálója. Mesterséges holdak szelik át, keresztül-kasul, az égboltot. Sietős, aprócska fények. Annyian vannak már, hogy olykor csodálkozom, hogy nem ütköznek össze.

Kislányként mennyire örültünk a többi gyerekkel, ha egyet is láttunk:

- Szputnyik…szputnyik…! –kiabáltuk lelkesen. Gagarin első űrútján kint állt az egész szomszédság velünk együtt, és vártuk a csodát! Ember a csillagok között!!!!

Ma már milyen természetessé váltak ezek az emberi kéz alkotta repülő tárgyak.

Amikor gondolataimban ideértem, a szomszéd ház felett egy hulló csillag csodálatos kondenz csíkot húz maga után a forró nyári éjszakában.

Tücskök ciripelnek, mint a milliárdnyi kiscsillagok szinkronjai.

Ülök a kerti székben, és csodálom ezt a látványt, ami megunhatatlan. Évtizedek óta nézem az univerzumnak ezt az aprócska darabját.

Néhány négyzetméter csoda.

Lábamnál kutyám horkant, doni kozákokat megszégyenítő hangerővel. Ha már nem hallok tőle semmit, egy kicsit megbökdösöm

- Bercike, halkabban….! – nyögdécsel, és a másik oldalára fordul. Vigyáz rám.

Jó ez a falusi magány, kellemes a fényszennyezés szinte teljes hiánya, ami még a legparányibb kis égitestet is láthatóvá varázsolja.

Apró repülőgépek színes fényei villognak, percekre túlszárnyalva a csillagokat.

A hold lassan, komótosan előbújik a szomszéd kémény mögül, és erős fényével megfutamodásra készteti az előbb oly lelkes aprócska csillagokat.

Kicsit haragszom rá!

Arrébb húzom a könnyű, műanyag széket, és a távolabbra nézek, ahová a hold erőszakos fénye nem jut még el.

Még egy hulló csillag! Természetesen kívánok. Csak, mint mindig, annyi minden jut eszembe, hogy mire kiválasztanám a legfontosabb kívánságomat, a hullócsillag jóvátehetetlenül eltűnik előlem …

Így jár, aki sokat akar…

Bercike újra horkant egyet.

A tücskök halkan, andalítóan ciripelnek, és most enyém ennek a csodálatos égi világnak egy kicsiny darabja…

 

judit.szego•  2012. július 13. 16:39

Úriembernek születni kell

Van benne valami különös varázs, három éve minden rosszasága, bája mellett.

Stüszi haja, ragyogó kék szeme, és minden szívet meghódító mosolya ellenállhatatlanná teszi. Beszélni most tanul. Igaz, rohamos sebességgel. Olykor zavarba is hoz, mert különleges szavakat alkot, még különlegesebb szórendbe rakott mondatokkal fejezi ki érzéseit, gondolatait. Bevallom, nem mindig értem.

Lelkesen robog felém, közben kiabálja:

- Csábi! Csábi!!!

- No, ez meg mi lehet? – töröm a fejem, de semmi nem jut az eszembe. Aztán, amikor meghallom a postás csilingelését, azt hiszem rájöttem a dolog nyitjára, de nem…Postás…csábi…Hát ez nem passzol!

Szégyen a tudatlanság, így az Anyjától kérem, hogy tolmácsoljon.

- Hát BÁCSI…! – hangzik a fordítás.

Délután, amikor az uzsonna-igényeket gyűjtöm be, szintén próbára teszi empatikus képességemet.

- Tejet kérsz? Vagy kakaót? – érdeklődöm.

- Sájni! – mondja vidoran.

Sájni…Hát, azzal biztosan nem szolgálhatok. Momentán éppen nincsen itthon.

A Kisember várakozásteljesen néz rám.

Lányom szerencsére éppen belép, és látja zavaromat.

Készségesen fordít:

- Sájni…azt jelenti MÁSIK! Tehát tejet kér!

Megnyugodtam! Tej az van!

Meg is iszik két bögrével is. Anyja feje megfájdul, és lefekszik aludni.

Ő sétára indul a Papával.

Kurta órácska telik el, amikor megérkezik egy nagy csokor vadvirággal, és felém szalad.

- Mama! Mama! – és átnyújtja a szépséges csokrot. Elkönyveli a meghatott dicséretet. Szinte ragyog..

Anyukája ekkor lép be a konyhába. A Kicsi meglátja, és egy pillanatig, de csak egy pillanatig tétován néz, majd hozzám szalad.

Már nyújtom is vissza a virágot, ám ekkor olyan történik az, amire senki sem számít. Kis kezével megfogja a csokrot, és kétfelé veszi,. Egyiket nekem adja, majd a másikkal az Anyjához siet….

Hiába no, úriembernek születni kell….

judit.szego•  2012. június 26. 21:22

Balatoni életkép


Megtelt a Balaton,
vize partra fröccsen.
Kalapsor a napon,
légy úszik a fröccsben.

Bicikli ülésen
bikiniben háj lóg.
Fagyival küzd éppen
arcán anno báj volt.

Koktélon műköröm,
cigaretta márkás.
Műcici kész öröm,
hájbáj mellett áldás.

Aranyhíd, s lép a nap.
Lebukik csendesen
Józsika pofont kap:
"Viselkedj rendesen!"

Készül már a másnap,
én ébren dúdolok,
mert felhőkben szállnak
vérszomjas szúnyogok.

judit.szego•  2012. június 24. 20:59

Emlékek

Szállt a hinta fel az égig

Szemeim oly vígan nézik

fenn az égen szálló gépet,

bárányfelhőt:"Mért nem béget?"

.

Fák zöld lombja felém intett

boldog voltam: ezt a kincset!

Nem messze korcs kutya csaholt,

s Öreganyám halkan dalolt:

.

"Ősszel búsan szól a fecske:

 El kell menni napkeletre.."

Lágy szép hangját felidézem.

Kedves arca eltűnt régen.