judit.szego blogja
EgyébEgy hajléktalan entellektüel sirámai limerickben
Nem jut hát nekem sem már pia!
Drága lett a jegy is! Scarpia,
kezedtől pár hulla,
igencsak elhulla.
Zenei kultúrám, hát, szia!
Nem járok, nincs többé opera.
A csajom elvonón. Ó, Vera!
Magamban a padon.
Festéktől tapadón.
Távolban bömböl az Omega.
Kezemben egy regény van Sartre-tól.
Szabadíts meg Uram a szartól!
Festékes lett gatyám!
Fog még biz e pad ám!
Ülepre négy sávot maszatol.
Fater, ha nem nemz oly lelkesen,
nélkülem lehetne nemzetem.
/Volt bőven víg napja!
Nem volt ám Viagra!/
Létem most egy padon tengetem….
Pár éve a korsót letette.
Halál szólt:” Haver, itt fejezd be!”
Fül mögött egy csikkel.
Rákkal, mely nem viccel,
Farkasrét vermébe vetette.
Fogy a lap, hisz, Sartre is véges.
Gatyámon a négy csík mélykékes.
Ülök a seggemen
csíkkal, e reggelen,
s filózok, de ez rég mellékes…
KARÁCSONY
Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden kedves Társamnak!
http://fc03.deviantart.net/fs70/f/2014/351/f/d/p__sztorok_p__sztorok_by_gyusziapu-d8a5ar3.swf
Mesepályázat, szinte ingyen...vagy mégsem?!
Mesepályázatot fedeztem fel a neten, és gondoltam beküldöm az egyik régebbi történetemet. 3 oldal. "Kedves Judit! Köszönjük beküldött írását, tetszett, a szerkesztők beválogatták a mese-kötetbe. Gratulálok! Küldeném az ismertetőt és nagyon várjuk válaszát, szépséges napot," Megnyitom, és mit látok? "...................................................................... A mesekönyvben illusztráció is szerepel, és így az egész könyv színes lesz, magas színvonalú nyomdatechnikával. A kért anyagi hozzájárulás 5900 Ft oldalanként (4 oldaltól 4000 Ft). ........................ ...................................................................... A szerző elfogadja, hogy a könyvbemutatón minimum 3 példányt vásárol a könyvből kedvezményes áron, ezen felül tetszőleges darab könyv vásárolható a bemutatón, és utána is, szintén kedvezményes áron. ............................................ Az Ön nyertes műve : xxxxxxxxxxxx Betördelt oldalak száma: 3 Fizetendő hozzájárulás 12 000 Ft " Tényleg, teljesen ingyen van!!!!!
Pályázati díj nincs.
Azoktól, akik bekerülnek az antológiába, csekély mértékű anyagi hozzájárulást kérünk.
Betyárnóta
Deszka viskóm, hej, huzatos!
Mi lesz velem én Uram most?
Nincs ételem, nincs italom.
Nincs asszonykéz, nincs vigaszom.
Betyár idők, betyár napok.
A csendőrnek betyár vagyok.
Az anyámnak meg gyermeke.
Értem reszket féltőn keze.
Felhangzik a betyárnóta.
„Áll nekem az akasztófa.
Édesanyám ne sirasson,
Értem könnyet ne hullasson!”
Lyukas gatyámba’ szél fütyül.
Itt maradtam már egyedül.
Nem melegít üres kulacs.
Gyűlöl enge minden uracs.
Hintaját négy ló is húzza.
A népet adóval nyúzza.
Pincéje meg teli borral.
Hideg ellen inas forral.
Deszka viskóm, hej, huzatos!
Mi lesz velem én Uram most?
Nincsen étel, nincsen ital.
Asszony kéz sincs, ki vígasztal.
Tuki és Rezső
Késő este volt, már majdnem éjjel. A tukán madár a Városmajor egyik padjának támláján üldögélt. Unalmában a tollát igazgatta, és mint ilyenkor mindig, mérgesen mormogott magában:
-Olyan unpraktikus ez a hosszú csőr….Mindig belecsippentek bőrömbe, de az eldugottabb részekhez, persze pont nem férek hozzá.
Mivel nem volt, akivel elbeszélgessen ezt a mondatot többször is elismételte. Szerette a „p” betűt. Kellemes hangnak tartotta, és ha csak tehette olyan szavakat választott, amelyekben szerepelt.
- Pincsi, pipacs, pitypang, pompos, pupilla….- sorolta. Lassan erre is ráunt. Már-már elszenderedett, amikor egy fekete korcskutya tűnt fel a sétány végén. - Szép estét Pajtikám! –köszöntötte.
A kutya bambán bámult az ismeretlen tollasra.
- Ki vagy te? – kérdezte - Még nem láttalak erre.
- Tukán madár a nevem. Ramphastos swainsonii. De neked csak Tuki!
- Kösz! És mit keresel itt?
- Elmélkedem. - nagyképűsködött a madár.- Elmélkedem a világ dolgairól. A kutya kezdte unni társalgást. A bolhái is nagyon zavarták. Úgy döntött elköszön. - Örülök, hogy megismertelek! – mondta, és indult volna, ám a madár megállította.
- Még azt sem mondtad, hogy mi a neved, Pajtás! – Az utolsó szót csak azért tette hozzá, mert már nagyon hiányzott neki a „p” betű.
- Rezső vagyok. Canis keverékusz. Most már akkor mehetek? –érdeklődött az eb.
- Rezső….milyen pupák név….honnan szedted?
- Na, mert a Tuki talán szebb? – fogait megmutatva, morogni kezdett. Hosszú csőrű barátunk mintha elbizonytalanodott volna, de folytatta, mert még ez az ostoba kutya is jobb társaság volt a semminél.
- Jól van na! Nem kell rögtön bekapni. Tudsz sakkozni?
- Már hogy én??? Tuki flegmán körülnézett:
- Mér? Van még itt valaki?
- Nincs! – Rezső érezte, hogy csapdába került. – Nem tudok, mert nincsen sakktábla.
- Fejben gondoltam! – replikázott Tuki - Tudod Bolhás, fej, ott a nyakadon.
- Még nem próbáltam…A bolháimról meg le lehet zizzenni!
- OK! Akkor sakkozunk, Rezső?
- Nem sakkozunk!
- Miért?
- A Nemzetközi Ornitológia Almanach 2010-es, bővített kiadása szerint erre nem élnek tukánok. Tehát tuti, hogy csak álmodlak. Neked Haver fogalmad sincs, mennyi ostobaságot álmodik a kutya, egy kiadós vacsora után….– mondta titokzatos képpel, és elindult a park távolabbi része felé, bőségesen öntözgetve a gesztenyefák tövét.
- Pancser pincsiporonty! – mondta Tuki csalódottan, majd nagy csőrét elrejtette a szárnya alá, és hangosan horkolva elaludt.