judit.szego blogja

Balatonhoz közeli Sparban akartam vásárolni, persze, hogy nem volt a kocsihoz húszasom.
Tanácstalanul álltam, amikor odajön a visszatérő bevásárlókocsikat buzgón elkéregető, vicces külsejű pacák, és a kezembe nyomott egy fémhúszast.
- Nesze! – és vigyorogva ott akar hagyni.
- Várj!!!- kiáltottam utána, átvéve a tegezést - Felváltom! – és odaadtam neki egy kétszázast, nehogy már ráfizessen.
Kacsintott, de már szalad is egy nő felé, aki éppen kijött az üzletből. Nyúlt is a kocsija felé. Na, az asszonynak sem kellett több, igen dühösen ráripakodott:

- Mit képzel!...stb…stb.
Már jó messze járt, de még mindig mondta a magáét.

A pacák odajött hozzám, és nagyot sóhajtott:

- Látod, mit kell elviselni az embernek!
Végigröhögtem a vásárlást… _
Kijövet persze, hogy újfent belebotlottam, lányomat meglátva elvigyorodott:
- Legalább mi szőkék tartsunk össze… - mondta, és kivette a kezéből a kocsit, benne a húszassal.
A szemközti Aldiban is megvágott minket, asszem, egy százassal….
Olyan tökéletesen csinálta, hogy egyszerűen nem lehetett haragudni rá.
Mit tehettünk, fizettünk, sóhajtottunk, és elmondtuk a varázsszót:_

- Látod, mit kell elviselni az embernek!