judit.szego blogja

judit.szego•  2020. március 26. 09:51

Halálmegvető gondolatok

 

 

Nem fájt, amikor még nem voltam.

Vajon fájni fog, ha már nem leszek?

Gondolatom, ha volt, hát szóltam…

Mi lesz, ha föld alatt senyvedek?

 

Sejtjeimben múló érzések, ábrándok.

Karom már nem tudja, mikor, kit ölelhetek.

Mit tehetek? Ha várnom kell, hát várok…

Időm bőven van, ezen eltöprenghetek.

 

De hová lesz az ÉN, eltűnik örökre?

Minden, ami fontos volt, köddé válik?

Nem kell smink, üres lesz a szemem gödre.

Anyámtól eljutok majd a földanyáig.

 

Koporsóm lesz milliárdnyi emlék.

Megannyi vidám perc és szerelmes óra.

Vajon mennyire fog fájni a nemlét?

Csöppenhet-e még könnyem a fehér hóra?

 

judit.szego•  2020. március 22. 11:23

Feketére koronázott tavasz


Halált virágoznak idén a fák.
Eldobott maszk alatt halott az ibolya.
Meddőn lengenek a téren a hinták.
Sápadtabb lett az anyák mosolya.

Kétkedve kel fel nap is reggel.
Halkul, és sírásba hajlik a rigóének.
Nem tudsz dönteni, menj el, ne menj el?
Múlt háborúkra emlékeznek a vének.

Drágul a liszt, még ha molyos is.
Nyersen rohad el a betárolt krumpli.
Páni félelem gondolata oson, hisz
az álhír is igaz lehet… nem lehet tudni…

Halált virágoznak idén a fák.
Remélik az egész csak egy rossz álom.
Hogy nem hullatnak könnyet apák, anyák,
s nem hullaszagú szél söpör végig a tájon.

judit.szego•  2020. március 1. 07:24

Fanni levele Radnótihoz

 


Gyere, drága Mikem, át az időkapun! Úgy várlak!
Tömegsírról szedett virágom már régen elszáradt.
Benne hiszlek inkább, és nem a hazug temetőben.
Szerelmedet hímeztem életemre, s szemfedőtlen

tested melegét annyi árva év után is érzem.
Kezedet fogva felhőt járni, már csak ezt remélem.
Hosszú évtizedek hiányát pótolja majd szavad!
Nem perlekedem veled, mit szabad vagy mint nem szabad...

Maradt pár bútor s tűnt könyveink szelleme a polcon.
Rád várunk hűen, átlépve mennyországon meg poklon.
Hány sötét éjszakába kiáltottam a nevedet.
Gyere, drága Mik, szólj végre! De nem jött rá felelet.

Élek jelenben és múltban. A jóság most sem érdem.
Halni akartam teutánad, de azt is lekéstem.
Itt felejtett sorsom, míg elrabolt téged túl korán.
Bor vad rézbányája árkolt sáncot költőm homlokán,

ki "rémhírek és férgek közt" éltél, míg csak bírtad ott.
Néhány szép verssor volt csupán, ami rólad hírt adott,
hogy még életben vagy te, aki drága társam voltál.
Majd elhallgatott a vers is, még rímekben sem szóltál.

Gyere, Mik, át az időkapun! Tömegsírból lépj ki
vagy várj rám, lelkemet akarom magamból kitépni.
Jöjjön el már a pillanat, melynek "nyugalma nyugtat,
mint egy hűvös hullám", s megtalálom hozzád az utat.

Ifjontin dús hajad könnyeimtől lesz újra nedves.
Nevem betűi rákerülnek sírkövedre, kedves!
Feketén felragyognak, mint megannyi hieroglif.
Tudd és érezd, hogy szeretlek mindig és mindenkor! Fif

2020. Pályázati versek. A Radnóti házaspár Miknek és Fifnek becézte egymást. A költő verseiből vett idézetekkel

 



judit.szego•  2019. szeptember 22. 07:39

Elveszett harminc évem

 

 

Harminc éve beteget ápolok.

Anyát, anyóst, férjet….

Demencia, rák egyre záporoz…

Épp’ ideje, hogy már én is kérjek.

 

 

Előtte dolgoztam napi nyolcat.

Volt, hogy többet …az is meglehet.

Lassan, erre már tanuk csak a holtak,

és kézen közön felnőtt a két gyerek.

 

 

Harminc év az életemből….
Nem lehet mondani, hogy kevés.

Túl sok már a véletlenből.

Kikiáltom, hogy már elég!

 

 

Nyugger lettem, tétova, sánta.

Hé, ott fenn, meddig tegyem?

Itt vagyok már régen hazavágva.

Mi a frászt csináljak majd 72 évesen?

 

 

judit.szego•  2019. április 1. 14:13

Judit, Tükörországban*


2018.április 1.
.
Amikor Berci kutya még velünk volt....
.
Felébredtem, ami nem is csoda, hiszen még ordítóra állított telefon is gátolja a továbbalvást.
Hajnali 5. Sötét és eső. Ez már szinte monszun… Félnótás madarak nótája…. Már második hónapja mi keltjük a napot.
Berci ásít, és lihegni kezd….és jön utánam, és jön utánam, és liheg…Megoldást nyert a „liheg a nyomában” kifejezés. Nálunk azt jelzi, hogy indulni kéne. …és kutya gyorsan!
Még jó, hogy csak két lábam van. A harisnya így is gondot okoz. Felrángatom, persze futni kezd előlem néhány szem. Nem. Nem futok utánuk…
Nagy nehezen kész vagyok.
Kabát, kutyahám, lihegő Berci…lépcsőház… és persze a rohadt lépcsők. 3 hete hexencsúzolok, és minden lépés külön kín. Berci néha megszán, és olykor ő húz…Igaz, általában csak lefelé.
Megúszom, leérünk, Berci folyóvá lényegül…és folyik…folyik….folyik.
Állok bambán, és azt hiszem, alszom is. Mintha Alice jönne szemben Subidam, és Subidu kíséretében. De nem, a fények játéka, mert éppen eloltották az utcai közvilágítást. Állati sötét van.
Egy rántásra riadok, Berci fura pózban görnyed, és potyog belőle a nylonzacsiba való.
Gyorsan körülnézek, senki! Derékkímélő módra kapcsolva szedegetem.
Látom magam kívülről, és hangosan röhögnék, de éppen nagyon fájok.
Indulunk felfelé a lépcsőn. Most persze nem húz, és húzom, tartom, emelem, nyögök. Felérünk.
Levadászom az ugrándozó Mirát, honom alá csapom… le, majd újra fel.
Reggeli a kutyáknak.
Kávéillat. Én főztem. Tulajdonképpen nem szeretem a kávét. Mindenfélét teszek bele, hogy ne legyen kávé íze. Ám, az illata nagyon jó. Otthon illat.
Leülök a géphez. Facebook. Lájkolok, lájkolnak, és ekkor kedves ismerősöm jelenik meg a monitoron. Kacér oldalfekvésben leledzik és néz….Félmeztelen. Lehet, hogy teljesen, csak ott takaró van. Nem látom egészében. Most álmodom, vagy ébren vagyok? .…Az előző jellemzőbb lenne rám, mert ki más képes ilyen marhaságot álmodni, és ilyen vén pasival?
Megint versek, és a verslábak erotikus kánkánt járnak. Erotika… Jut eszembe, lehet beküldeni a Poetra erotikus verseket. Valószínűleg ez a hír árthatott meg!
Megint Alice, és megint a homár-humor…

„Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.”

Ezt is lájkolom.

Felém lebeg a tükörkönyv, benne a Gruffacsór.
…és felébredek. Az asztalra borulva elaludtam.
Belekortyolok a kávéba, ami tényleg nem jó, de hideg.
….és lájkolok, lájkolok.

*

* A nevek, idézetek Lewis Carroll: Alice, Tükörországban című könyvéből vannak. A vers Tótfalusi István fordítás.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom