ferzoltan blogja
42. Húsvét tévsúH
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Eljött egy ünnep, ami most más lesz,
életünk talán most más irányt vesz.Kibillenünk megszokott komfortból,
szelektálhatunk sok jót a rosszból.
Takarékosan ég a sütőnk lángja,
nem lesz szükség annyi pálinkára.
Tisztább fejekben kong a harang,
család egymagában ül, ha akar.
Némán béget a sült bárány,
tapsifüles nyúlból lesz a tokány.
Csokoládétojás lesz ma desszert,
vírus előtti kór, ami kísért minket.
Húsvéthétfőn locsolkodni
ki, ha nagyon akar, megteheti.
Maszkra van az előírás,
két méterről, ez nem vitás!
Van udvarunk, kert és virág,
sír a fűben a Föld, a világ.
Locsolóból jó a kannás,
nincs pacsuli, az ég is hálás.
Van idő most gondolkodni,
bűnös lelket átformálni.
Ha megnyílik szívünk kapuja,
ajtónk sem lesz többé zárva.
Régi mondás lesz divatban,
segíts magadon a bajban.
Szükség van belső változásra,
felszegeztük Jézust keresztfára.
Húsvét fordítva is Húsvét,
a Nap még mindig keleten kél!
Mi így kívánunk kellemes ünnepeket,
virtuális terünk virtuális emberré tett!
Szombathely, 2020. április 9.
41. Három buja
Három buja szorosan fonódik,
kíváncsi szemek elé terpeszkedik.
Törékeny koruktól, éltük hajadon,
néma magány, napjaikat számolom.
Ülök megszokott helyemen csendben,
közel vagyok, lassan lélegzem.
Leskelődök, ismerik furcsa szokásom,
hajlanak, simulnak, vágyakat fokozón.
Ha szenvedélyes odakint a szél,
testükben csúcsra ér a kéj.
Mélyben bujkáló, elszálló nemzetség,
csend honol, megszokott semmiség.
Nem vétek ez, sem lázálom
figyelem, elém tárulva láthatom.
Elhagyja rejtekét az utolsó veréb is,
három tujából feltörő eksztázis.
Szombathely, 2020.04.02
40. poet.hu
publikált
olvasmányok
elektronikus
tárhelye
.
hagyaték
utódainknak
Szombathely, 2020.03.20
39. Földgömb
Önfeledten néztem, ahogyan az pörgött,
tengelye mentén időnként jól megdőlt.
Amint megállt, új irányba lendült,
balkezem által nyugat felé szédült.
Az Északi-sarkot felszabadítottam,
a fizikai törvényekkel hazardíroztam.
Magasba emeltem, dobálni is kezdtem,
édes pillanatok voltak egykor ezek...
Völgyek, hegyek, tengerszemek és sivatagi tájak,
térítők mentén az egyenlítőt hasonlónak láttam.
Rúgni nem szabadott, üres kartonvilág,
már akkor kezdtem érezni a súlyát.
Kontinenseket öleltem boldogan,
milliárdokat tartottam markomban.
Elkoptatott pontok jelezték némán,
mekkora volt egykor az én hazám.
Könnyeimet, ha szomorú voltam,
óceánok csendes kékjeibe sírtam.
Ujjaimmal, furcsa bizonytalanságban,
forgószelet rajzoltam széltében-hosszában.
Amint lépteket hallottam, gyorsan,
titokban mindent a helyére raktam.
Gyermek voltam, nem tudhattam,
hogy játékból mennyinek ártottam.
Hiszen ekkor állt feje tetejére a világ,
hó, zivatar, sártenger után jött az aszály.
Dörgött az ég, fújt orkánként a szél,
emberből lassan már nincsen, ki mesél.
Szép ajándék vár sorsára a sötétben,
sarjad az ifjúság, én őszülök reményben.
Földgömb kerül idővel erősebb kezekbe,
helyezzék e Földet öntudatos tengelyre.
Szombathely, 2020.03.18
38. Én Atyám!
Én Atyám, ha a mennyekben vagy,
most megszólítom a te neved;
félelemben él minden országod;
erősebb nálam a te akaratod,
amint az elmémben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
hiszen amit a tavaly létrehoztunk,
az ellene tehetetleneknek;
mutassál utat az ellenszer kísérleteiben,
és szabadíts meg a bennünk lakozó gonosztól!
(Mert tiéd a földi ország is, amelyben
Veled együtt lakhatok mindörökké, Ámen.)
Szombathely, 2020.03.17