ferzoltan blogja

Nagycsaládba születtek,

húszan voltak testvérek.

Katonáknak nevelték,

felnőtt kórra képezték.

 

Szűk házikó ablak nélkül,

nádszál fiúk, egy sem zendül.

Fehér az ingük, bakancsuk barna,

készenlétben, míg viszik a frontra.

 

Recseg-ropog kint a harctér,

megdől a ház, ez nem játék.

Nyílik az ajtó, csak úgy feltépik,

ugrik három, készül még tíz.

 

Szikrát szór, s a gáztól folyton

vörös láng ég a horizonton.

Zsoldos katonák, mind odavesznek,

lelküket adják egy szenvedélynek.

 

Emlékéküket nem őrzi senki,

testüket csak úgy dobálják ki.

Egy lehúzott ablak jelzi múltuk,

aszfalton koppan a bakancsuk.

 

Pattog még, aztán megnyugszik,

szemében a fény végleg kialszik.

A becsület itt semmit sem ér,

üresen tátong egy hamutányér.

 

Nagycsaládba születtek,

húszan voltak testvérek.

Marlboróknak hívták amíg,

kivégezték mind egy szálig.

 

Szombathely, 2019.09.15

Remek remete rímeit rebegte,

rendbe rejtve rendezgette régen.

Rettenetes e rendetlen rettegett,

rengeteg remekművet rejtegetett.

 

Rajzolt ragyogva répa - rengeteget,

ritkán repült, remegett, reszketett.

Rém rendes rajongókról révedezett,

Ropogós retekkel rántottát reggelizett.

 

Szombathely, 2019.08.19