ferzoltan blogja

Amíg a fejüket törik a nagyok,

bemutatkozok, Légy Elemér vagyok!

Tudom, kevés az, aki engem szeret,

mindenki hajt engem, mint egy legyet.

 

Ugyan igaz, hogy légy vagyok,

és minden légyre hasonlítok.

Fejem ronda, testem szőrös,

lábam hat és nagyon büdös.

 

Nem én akartam ilyen lenni,

oda kellett volna ránk figyelni.

„Légy, vagy ne légy?” Ez volt a kérdés!

Légy! És lett is egy borzasztó teremtés.

 

De én megtanultam vele élni,

nem szoktam magam a tükörben nézni.

Igaz, hogy sokszor rá-rá mászok,

hogy jobban láthassam benne a világot!

 

Folyton repülök és mászok,

mindent előbb hallok, s látok.

S amikor a füledbe szeretném súgni,

te folyton le akarsz engem csapni.

 

Ezért jobbnak láttam elrepülni,

békésebb helyen otthonra lelni.

Most erdőn-mezőn tudósítok,

irigykednek is rám a rokonok.

 

Azt mondom, hogy ne légy lusta,

tanulj sokat, hogy ne légy buta.

És ha egyszer sokra viszed,

csináld úgy, hogy legyenek a legyek szépek!

 

Szombathely, 2016.09.16

Kígyózva kanyarog egy kispatak,

nemrég még egy forrásból fakadt.

Mielőtt elérte a mezőt-rétet,

az erdő mélyén heverészett.

 

Annyi mindent látott, s hallott,

hol sáros volt, hol meg fázott.

Amikor sima volt a tükre,

meg - megállt és elmesélte:

 

Egyszer történt, elmerengtem,

nem figyeltem, szakadékba estem.

Éreztem, hogy a nedves fejem

ide-oda, a sziklákba verem menten.

 

Ahogy éppen nyújtózkodok,

ágba kapaszkodnék, de csúszok.

Hasam alól sajnos kiszaladt a talaj,

akkorát loccsantam, hogy ihaj-csuhaj…

 

És, hogy mindez nem volt elég,

négy mancs taposott még belém.

Épp, hogy észhez tértem volna,

a szőrös fejét is belém nyomta!

 

Ám, de a következő pillanatban

utolértem magam gyorsan.

Vízcsepp vízcseppet követett,

a testem a segítségemre sietett.

 

Hozott követ, homokot és sarat,

mindent, ami épp az útjába akadt.

Egy letört ág jól fejbe vágta,

morcos lett a medve koma!

 

Hogy rajtam látszódjék az igyekezet,

orvosoljam a szerencsétlen balesetet,

haragot köztünk nem hagyhattam,

egy jó nagy halat a partra dobtam.

 

Kapóra jött az ínyenc falat,

a morcos medve rá is akadt.

Kupán vágott fejjel bambult,

aztán leült, s halat majszolt.

        

Sok víz lefolyt még a hátamon,

amíg velem megbarátkozott.

Halat hoztam, sok jó falat,

Varga mégis morcos maradt.

 

Nagy testében nagy szív dobog,

kedves medve, csak folyton morog.

Eme híres eset óta áradozok, ha úgy adja,

ezalatt Varga koma a halakat a fűben hajtja.

 

Szombathely, 2016.09.09

Füves dombnak erdős szélén

egy nyirkos, ködös reggelen,

Tóni csiga a nyakát nyújtja,

úti célhoz közeleg.

 

Nemrég történt, hogy apja, Géza elesett,

miközben gyorspostákat kézbesített,

rettenetes balesetet szenvedett,

ágnak esett és a háza megrepedt.

 

Bátor fia nejét vigasztalta eleget,

ne sírj Bori, csak apámnak segítek!

Óvatosan járok-kelek,

mire felkelsz, visszatérek!

 

Most, hogy céljához közeledett,

izzadt homlokára nézett,

ne add fel, már nincs sok hátra,

fel kell másznod egy fűszálra!

 

Szerencsére ez is megvolt,

iszonyú magasba hágott.

Egy pillanatra meg is szédült,

a füle mellett Légy Elemér elrepült.

 

Kihúzta hátán a házát,

torkán egyet köszörült,

erdő népe hallgassátok,

Tóni csiga szól hozzátok!

 

Kinek táncra vagyon kedve,

jöjjön el a mennyegzőre!

Hangyabolyban sürgés-forgás,

Béni tücsök lesz a prímás.

 

 Márta királynőnek fia, Béla

Holnap lesz a lakodalma,

ilyen csoda még egy nem lesz,

vöröshangyába lett szerelmes!

 

Hirtelen arra lett figyelmes,

hogy az erdő népe nagyon csendes.

Úgy gondolta, hogy a hangját

az erdőben nem hallották.

 

Összeszedte magát gyorsan,

hogy még egyszer felolvassa.

Ámde abban a pillanatban,

egy morcos medve eléje toppant.

 

Kicsi csiga, a nevem Varga!

Béla, a barna hangya lakodalma?

fél éve volt a lagzi napja,

azóta minden vöröshangya tarka!

 

Míg kezében levelét szorongatta,

Tóni a napokat nem számolta.

Bátor volt ő és nagyon merész,

de a szemei közé nem fért sok ész.

 

Szomorú lett a kis csiga,

el is indult nyomban haza.

De ki hallott még olyan mesét,

hogy öröm helyett rossz véget ért?

 

Géza csiga már nagyon várta,

hogy Tóniját viszontlássa.

Amíg fia bejárt mezőt, rétet,

addig otthon nagypapa lett.

 

Hullottak az örömkönnyek,

mikor Tóni megérkezett.

Megölelte a sok gyerek,

Bori sírt, miközben nevetett.

 

Ezek után a Gyorspostára,

lakat került és be lett zárva.

Kinek sietőssé vált a dolga,

azt egy százlábúra bízta…

 

E híres eset óta, az erdei vadak java,

akik mentek volna mulatni a lagziba,

haragszanak még a mezei állatokra.

Ha nem hiszed, járj utána!

Sepsiszentgyörgy, 2016.03.03

Kint a határon, a faluvégen,

volt egy mező, jól emlékszem.

Erről nektek már sokat meséltem,

sebes ott a patak az erdő szélében.

 

Egyik meleg nyári napon történt az eset,

mintha dézsából öntötték volna, úgy esett.

Pók Adél kevéssel előtte teregetett,

hálójában szegény remegni kezdett.

 

Miközben Adél így felhúzta magát,

hallotta, hogy valaki segítségért kiált.

A nagy eső miatt megduzzadt egy ér,

egy kis csigalányt belefújt a szél.

 

Sodorta az ár gyökérnek, s fűszálnak,

próbált segíteni Adél a csigának.

Nyújtotta mentében lábait feléje,

a kis csiga sajnos kicsúszott közötte.

 

Nem volt mit tenni, szaladni kezdett,

valahogyan mégis segíteni kellett.

Szükség volt gyorsan valamilyen tettre,

a kis ér a csigát a patak felé vitte.

 

Szerencsére Tóninak arra volt a dolga,

már vagy három hete úton volt a posta.

Adéllal közösen gyorsan tervet szőttek,

egy fűszál volt előtte, döntögetni kezdte.

 

Recsegve, ropogva kidőlt és átesett,

Adél a tövében fonallal rögzített.

Hálót szőtt oda, ahova csak tudott,

eközben Tóni a hídra felcsúszott.

 

Mentése közben a tekintetük összeért,

Tóni nem vette le róla többet a szemét.

Életét mentették, cserébe annyit kért,

a kis csigalány árulja el nekik a nevét.

 

Több is történt még abban a mezőben,

Összeházasodtak ugyanabban az évben.

Azóta tudom, hogy mire vagy kíváncsi,

A kis csigabigát úgy hívták, hogy Bori!

 

 Szombathely, 2016.09.20

Valamikor réges-réten azon fajta eset esett,

esőcseppek tengerében egy kis csiga született.

Hamarosan a Fürge becenév is ráragadt,

miután az első eső elől sikeresen elszaladt.

 

Sorra teltek - múltak el az évek,

Gézából ifjú legény kerekedett.

Édesapja mellé postásnak szegődött,

leveleket szállított és sokat mérgelődött.

 

Sebesen száguldott, porfelhőn vágtatott,

rétes-mező lakóinak mindenről beszámolt.

Akkor volt bajban, ha leveleket szállított,

azt gondolta eledel és mindent megrágott.

 

Géza apja, Károly a postán tanakodott,

segítség kellett, de a fiára támaszkodott.

Fürge miatt sok család levél nélkül maradt,

A megrágott borítékra túl sok lett a panasz.

 

Évek múltán végül megszállta az ihlet,

merész volt a gondolat, de állott elébe.

Két legyet ütött nyomban egy csapásra,

a harmadikat pedig megette egy falásra.

 

Gyorspostára váltott, nyugcsigába mászott,

így Géza fiára már csak a lótás-futás hárult.

Kellett vinni a híreket gyorsan és időben,

nem volt ideje rágódni többet a leveleken.

 

Testvérei sorra elhagyták a családi fészket,

mire észbe kapott, Géza felnőtt és nős lett.

Apja és anyja egy őszi napon kirándulni mentek,

szenilisek voltak, elvesztek és vissza sosem tértek.

 

Valamikor réges-réten újra esni kezdett,

esőcseppek tengerében egy kis csiga született.

Boldogság és öröm zengte újra be a tájat,

Tónit hozta el a gólya a kis csiga családnak.

 

 Bodok, 2016.08.12