ferzoltan blogja

Meghasad a szívem érted,

eltiltottak engem tőled.

Lelkem hozzád vágyakozik,

szerelmem nem csillapodik.

Csillapodnék, ha veled volnék,

karjaimban téged fognék.

Bánatomnál csak könnyem több,

mint tengerben az esőcsöpp.

Szabad virág kint a réten

hajladozik szálló szélben.

De ha fogják bokrétába,

koszorúba lesz bézárva.

Ma vagyon dísz leány hajában,

holnap csak halál vár reája.

Inkább hagyták volna szárban,

s engem szeretőm karjában.

Meghasad a szívem érted,

szeretni foglak, amíg élek.

Ha szívem szívednek nem lesz párja,

tövisként élek, akár a rózsám szára.

~ Egy hegedű négy húrjára ~

 Szombathely, 2020. május 14.

Hálával tartozok és köszönöm, hogy vagyok,

testet kapott lelkem, halálomig benne maradok.

Kissé kopott, megnyúlt bőrömben lakhatok,

sürget az idő, de én mégis lassan indulok.

Teendőm sok, nyomait hagytam magamon,

ősz hajszálak fejemen, ráncok futnak arcomon.

Elég lesz a jóból, ha csak a felét is választom,

ismerve a rosszat, tükörből hallom válaszom.

Óvatosan lépkedek, háborúk nyomát taposom,

lelkemben szabadság dúl, ez örök támaszom.

Nézném a napot, ragyogását vakon megkapom,

szabad szemmel én is csak a Holdat láthatom.

A napos oldalán vidám lehetne, mégis szomorú,

másik fele boldogságtól teli, ám sötétbe zárkózó.

Félúton járok, gyűjtök, fejemben rendet rakok,

remélem, kérdéseimre jók lesznek a válaszok.

Vidám lenni ismét, fittyet hányva minden gondra,

élni úgy, ahogyan tehettem gyermekként a múltban.

És, ha aggat magára terheket bátor lelkem újra,

Tudjam, hogy lesz erőm letenni vállamról az útra.

Szombathely, 2020.05.13

Méltóságosak azok az Istenadta Kárpátok,

amelyek a Teremtő Úr előtt fejet hajtanak.

És átkozottul szépek azok, bár mostohák,

mik gyűrődtek mélyből a történelem során.

Isten eltévedt gyermeke vagyok magam is,

a hitében megrekedt, átutazó, lelkes idegen?

Lettem, lehettem, vagy csak úgy, de vagyok,

tanúim voltak apám, anyám vagy angyalok?

A Kárpát-kanyar volt a helyi testőrségem,

s előtörtem, gyűrődtem méhből s mélyből.

Bölcsőmből egykor, tisztelve a hagyományt,

álltam lábra vigyázva, közeledve Égiek felé?

És most, választ bizonyságul nem kapok,

hinni szeretnék, de csodát nem láthatok!

Be kell érnem azzal, hogy kárhoztattatok,

hitem, vagy történelmem örök rabja maradok?

Szombathely, 2020.05.13

Tudhat többet annál ember, mi könyvben van megírva?

Tollal vésett soroknál, mi vérrel van itatva?

Mely szavakból lett történelmünk alapja kirakva?

Miért kaptunk téged örökségül, rozsdás fogú korona?

Kit tud, az hallgat, vagy örökre elhallgat;

Digitális jóváhagyás jogán egyoldalú változtatás;

Hit, remény, szeretet - ez volna hát a becsület;

Tanítás, míg az ember saját mivoltából a bűn ered...

Szombathely, 2020.05.08

Húsvét másodnapján, hétfőn virradóra,
álmaim korában fekszem az ágyamban.
Ismerős illatán felém lovagol a kávém,
meghitt egy pillanat, az álomnak is annyi.


A tegnap mámorát őrzi még egy fészek,
hímes tojások erről árulkodnak éppen.
Húsvéti kis nyulak szép ajándéka emlék,
jó szívükért cserébe hódolatom tenném:


"Mögöttem hagyom, mit mai divat megkér,
hagyományban szokás formálja a legényt.
Miként nő a virágszál, úgy nő a leány is,
szálljon égi áldás rátok, amint e házra is!


Kis kertünk szélében ezt a kék ibolyát láttam,
vizespoharamban jó szándékkal hoztam.
Másnapján is húsvét, én engedelmet kérek,
illatos vizemmel locsolásra készen.


Szálljon hagyományunk apáról fiúra,
Ahogy majd e cseppek anyára, s leányra.
Emelem kalapom, tiszteletem tettem,
áldott ünnepeket így kívánok nektek..."

Szombathely, 2020. április 13.