ferzoltan blogja

Meghasad a szívem érted,

eltiltottak engem tőled.

Lelkem hozzád vágyakozik,

szerelmem nem csillapodik.

 

Csillapodnék, ha veled volnék,

karjaimban téged fognék.

Bánatomnál csak könnyem több,

mint tengerben az esőcsöpp.

 

Szabad virág kint a réten

hajladozik szálló szélben.

De ha fogják bokrétába,

koszorúba lesz bézárva.

 

Ma vagyon dísz leány hajában,

holnap csak halál vár reája.

Inkább hagyták volna szárban,

s engem szeretőm karjában.

 

Meghasad a szívem érted,

szeretni foglak, amíg élek.

Ha szívem szívednek nem lesz párja,

tövisként élek, akár a rózsám szára.

 

~ Egy hegedű négy húrjára ~

 

 Szombathely, 2020. május 14.

Pünkösdirózsa illatát hordozza a szél,

valahol egy lány szebb jövőt remél.

Vörösen izzó pántlikák hajában,

Ajkán egy csók gyógyír a múltjára.

 

Bimbózó lánykorát törzsében metszették,

már az első szerelmének kitárta a lelkét.

Évek múltak, mire a rózsa újra termett,

rátalált a legény, kinek kezében csokorrá lett.

 

Szombathely, 2019.06.06