ferzoltan blogja

November első estjén lelkek találkoznak,

tengernyi sok gyertya lángjaivá válnak.

Sírokon fénylenek, mécsesekben égnek,

sötét égbolt csillagai benne tükröződnek.

 

November első estjén a temetők hívnak,

élők a holtakat fájdalomban gyászolnak.

Egyedül, párban, vagy éppen a családdal,

emlékekkel tisztelegnek örök elmúlásnak.

 

November első estjén lelkek fonódva,

múlt és a jelen szorosan kapcsolódnak.

Hitben ki él, magának hosszú jövőt remélve,

Mint gyertya, mely szélben csonkjáig leégne.

 

Szombathely, 2019.10.31

Egy átlagos szombat délután,

üldögélek a nyeregben némán.

Fekete színű, északi musztáng,

Kellysnek hívják nemes vasparipám.

 

Útnak mikor indultam, nem érdekes,

az elején az ember még nem ideges.

Tejfölös az ég, fecskék szelik át,

útszéli házaknál ugatnak a kutyák.

 

Lassan mögöttem hagyom a telepet,

amit Petőfi, a költőnk neve ihletett.

Ügetek, ahogyan a vadnyugaton szokás,

majdnem kiütöm a helységtábla oszlopát.

 

Dübörgést tol maga előtt a szél,

útszéli árokban menedéket keresgél.

Érkezik délről kétszáz húsz lovával,

célkeresztbe vesz az ezüst nyilával.

 

Páratlan utam kígyózik alattam,

keresztek őrzik emlékét holtaknak.

Századunk szégyene az eldobott vackok,

pánsípként szólnak a műanyag palackok.

 

Elhagyja rejtekét egy hófehér indián,

kidobja jellemét egy Mercedes ablakán.

Tomahawkként pörög ég és föld között,

szívemből a szeretet messzire költözött.

 

A palack teste ital nélkül földet ér,

nyomát tüntetné el a settenkedő szél.

Görgeti előttem, látványa sokkal felér,

ez nem sztyeppén guruló ördögszekér.

 

Friss szántás ágyában megpihen,

ezt az árvát én most még felveszem.

De a sok más, sorsára ráhagyott,

mit oly sok, bukott angyal eldobott?

 

Hová röpít Red Bull, milyen energiát adott,

ha palackját a kukába eldobni nem bírod?

Vasparipám felnyerít, elindul a két kerék,

tömje ilyen emberrel az ördög a szekerét!

 

Szombathely, 2019.09.16