ferzoltan blogja

Húsz éve már, hogy minket itthagytál,

húsz éve pislákol sírodon gyertyaláng.

Húsz éve koszorúk faragott kopjafán,

húsz éve maradtál a föld mélyén árván.

 

Húsz éve, jó anyám őrzöm emléked,

húsz éve fakul arcod egy fényképen.

Húsz éve két fenyő távolból integet,

húsz éve jelzik már, hol van a sírhelyed.

 

Húsz éve szüntelen visszahív november,

húsz éve, ha tudok, hozzád sötétben érkezek.

Húsz éve gyertyalángok lobbannak az estbe',

húsz éve lelkedért imát suttogok a Mennybe.

 

Húsz éve szeretnék folyton csak mesélni,

húsz éves dolgaimról veled még beszélni.

Húsz éve elmentél, én huszonegy voltam,

húsz éve értem, hogy anya csak egy van.

 

Húsz éve kíséri utam a szerencse,

húsz éve érzem, vigyázol rám csendben.

Húsz éve koporsódra könnyeket ejtettem,

húsz éve, s míg élek, soha el nem felejtem.

 

Húsz éve a fejfádra kettő ezret írtunk,

húsz éve áprilisban feketében voltunk.

Húsz éve véstek márványlapba fűzfát,

húsz éve gyújtottuk meg az első gyertyát.

 

Szombathely, 2019.09.28

(2000.04.04 - Édesanyám halálának húszéves emlékére)

Drága édesanyám, kit nagyon szerettem,

nyugalmad lelted kint, a temetőben.

Ifjú korom évei múltak el felettem,

évfordulók sebeket téptek fel lelkemben.

 

Drága édesanyám, kit nagyon szerettem,

oly kevésben volt részem e földi létedben.

Minden józan érvet felülmúlt a bánat,

két kezed nyújtottad oly korán a Halálnak.

 

Drága édesanyám, kit nagyon szerettem,

mosolygós két szemed volt legféltettebb kincsem.

Becsülettel, őszintén tanítottál élni,

jóságod fényében nem volt mitől félni.

 

Drága édesanyám, kit nagyon szerettem,

amiben addig hittem, mindent elvesztettem.

Fejfádnál kopjafa, sírodon virágszál,

ha létezik Mennyország, angyalként vigyázz rám.

 

A temető csendjét megtörik lépteim,

szellőként ölelnek gyöngéden kezeid.

Szeretetet kaptam, amíg békémet kerestem,

Drága édesanyám, kit nagyon szerettem.

 

Sepsiszentgyörgy, 2016.02.26