ferzoltan blogja

Gyerekeknek
ferzoltan•  2020. március 21. 20:18

36. Csillagpor szeli át az eget

Csillagpor szeli át az eget,

száncsengő hangja kíséri a szelet.

Piros ruhás vén apóka,

még ma éjjel mindenkihez elmegy.

 

Levelet írt minden gyerek,

olyanról, mi számára a legkedvesebb.

Legtöbb házból hiányzik a csoda,

e kívánság szívekben a legnemesebb.

 

Polcainkon már nem fér el több játék,

oda vigyed, hova még nem jutott ajándék.

Cserébe ígérjük, jó emberek leszünk,

gondjaikat, ha felnövünk, vállaidról leveszünk.

 

Csillagpor szeli át az eget,

száncsengő hangja kíséri a szelet.

Könnyek között vén apóka,

hoz magával áldott, békés ünnepeket.

 

Szombathely, 2019.12.05

ferzoltan•  2020. március 21. 18:31

H. Mezős-rétes búcsúztató

Kedves gyerekek, felnőttek és öregek,

mindazok, akiknek szívében még élnek,

azok a boldog gyermekévek, csínytevések,

hallgassátok mesémet, lassan a végére érek.

 

Volt egy rétes, de nem annyira édes,

mint amilyenben oly’ rengeteg a krémes!

Ez egy zölden élő mező, nyüzsgő-mozgó,

Csúszó-mászó bogaraknak otthont adó.

 

Természetes, hogy az itt szereplő szerzetek,

ezek a kis állatok magunk vagyunk, emberek.

Akkor fognak valóra válni ezek a történetek,

ha a képzelet ereje felnőttként is a játékszered.

 

Ha csendben megteszed, nincs mit vesztened,

a virágok sűrűjében, fűszálak közt megleled.

Megnézheted Pók Adélt, ahogy az otthonában,

felhúz negyven cipőt öt gyerekre egymagában.

 

Tóni csiga háztartása, lassú az ő felfogása,

lélekben a gazdagsága, családja a boldogsága.

Szívében a bátorsága, Vargában a bambasága,

Légy Elemér az önbizalma, életének tarkasága.

 

Láthatjátok, milyen a képzelet, ha erős,

e világban lettem jómagam is tehetős.

Ebből merítettem, a szereplőkkel eggyé lettem,

minden állat jellemét magamban megleltem.

 

Sok szép mesét megélhettem,

igazi barátokat szerezhettem,

Ezek nélkül nem lettem volna én sem,

mint ahogy ez a mezős-rétes kerek sosem.

 

Szombathely, 2017.02.26

ferzoltan•  2020. március 21. 18:28

G. Prímás Béni (Mezős-rétes történetek)

Tücsök-házban tücsök alszik,

az ágy mellett egy vonó látszik.

Ha van vonó, van hegedű is,

nini, az ágy alatt megvan az is.

 

Hosszú lehetett az éjszaka,

elfáradt a tücsök karja.

Feje zúg a sok zenétől,

vagy inkább az énekléstől?

 

A kis tücsök híres prímás,

nincsen hely, ahova ne hívnák.

Volt olyan, hogy vitát elkerüljön

négy helyen kellett hegedüljön.

 

Rajonganak érte a tücsök-lányok,

haragszanak is a tücsök-srácok!

Én mondom, a harag nem jogos,

a kis tücsök hűséges és okos.

 

Délceg ifjú, mindkét lába hosszú,

bajsza pödört, dereka meg karcsú.

Amíg a nótát húzza, ugrál jobbra-balra,

hol itt zenél, hol ott a táncokat tanítja.

 

Erről is szól az ő élete,

szerelme a kis hegedűje.

Rázendít, ha már nem látszik,

este mulat, nappal hazabóklászik.

 

Hogy ma éjjel se legyen másképp,

legyél csendben, amíg Béni alszik.

Jól fülelj, ha zenéje a füledbe mászik,

mert minden dalt csak egyszer játszik!

 

Szombathely, 2016.09.16

ferzoltan•  2020. március 21. 18:25

F. Márta-találka (Mezős-rétes történetek)

Ide figyeljetek kicsi kerek szemek!

Szeretnék most valamit elmesélni nektek.

Ugyan hetedhét országot bejártam,

a legszebb dolgot a nyolcadikban láttam.

 

Ahogyan a suliból bandukoltam haza,

nem a rövid úton, a kavicsokat rúgtam.

hipp-hopp és kipp-kopp, jó nagyot ugrottam

mire felébredtem, egy hangyabolyban voltam.

              

Ki látott már olyat, hogy egy kisgyerek,

nappal egy hangyabolyban szendereg?

Tűnődtem, hogy gyáva tett-e, ha egy fiú kesereg,

amikor szembejött velem egy hangya hadsereg.

 

Eszembe jutottak szüleim szavai:

Az állatokat nem szabad bántani!

Reméltem, hogy ők is így vannak velem,

mert hangyául meg én nem tanultam sosem.

 

Ordítottam, ahogyan csak bírtam,

hiszen én egy bátor gyerek voltam.

Utak százain szaladtam át gyorsan,

menekültem, ahogyan csak tudtam.

 

Amint össze - vissza szaladgáltam,

minden utcán csak ugyanazt láttam.

Hangya után hangya szaladt,

hátukon egy jó nagy csomag.

 

Kinek mákszem, kinek fűszál,

kinek morzsa, vagy amit talált.

Szorgos népség, ez nem titok,

legyetek ti is ilyenek, ha tudtok!

 

Kiutat nem találtam, elfáradtam,

a katonák utolértek, körbefogtak.

Nem bántottak, csak mutogattak,

egy hatalmas terembe szállítottak.


Ki vagy vándor és mi szél hozott?

Én a hangyák királynője vagyok.

A nevem Márta, sok a dolgom,

miért zavarod a királyságom?

 

Furcsa módon megértettem,

amit hallottam a trónteremben.

Ahogyan a szemeimet meresztgettem,

megláttam egy hölgyet, meglepődtem.

 

Csodás szárnyak alatt hosszú derék,

hogy megtiszteljem, letérdeltem elé.

Köszöntöttem, üdvözletem hölgyem,

Ön csodás és bocsánatáért esedezem...

 

Hogy lehet ilyen kicsi egy gyerek?

Én is éppen ekképpen vélekedek.

Ám, de a következő pillanatban,

a fejemen valami újra koppant.

 

Hát, amikor magamhoz tértem,

anyám simogatott egy rét közepében.

Ölelt szegény, magához szorított,

ki tudja karjaiban mióta tarthatott.

 

Meséltem is neki gyorsan, szavaimba botladozva,

hogy ugrottam és beleestem egy hangyabolyba…

Anyám széles mosolyát soha el nem felejtem,

örült szegény, hogy végre magamhoz tértem.

 

Azt mesélte, kirándultunk éppen,

sétáltunk egy virágos rét közelében.

Egy fa állott, sudáron az égbe kiáltott, siettem,

felmásztam, leestem, a fejem kétszer is bevertem.

 

Pedig én csak tudom már, hogy hol jártam!

Márta királynőnél szebbet sosem láttam,

azóta is nézem, térdelek, keresek, kutatok,

szorgos kis hangyák közt egyszer rátalálok.

 

Szombathely, 2016.09.19

ferzoltan•  2020. március 21. 18:22

E. Légy Elemér (Mezős-rétes történetek)

Amíg a fejüket törik a nagyok,

bemutatkozok, Légy Elemér vagyok!

Tudom, kevés az, aki engem szeret,

mindenki hajt engem, mint egy legyet.

 

Ugyan igaz, hogy légy vagyok,

és minden légyre hasonlítok.

Fejem ronda, testem szőrös,

lábam hat és nagyon büdös.

 

Nem én akartam ilyen lenni,

oda kellett volna ránk figyelni.

„Légy, vagy ne légy?” Ez volt a kérdés!

Légy! És lett is egy borzasztó teremtés.

 

De én megtanultam vele élni,

nem szoktam magam a tükörben nézni.

Igaz, hogy sokszor rá-rá mászok,

hogy jobban láthassam benne a világot!

 

Folyton repülök és mászok,

mindent előbb hallok, s látok.

S amikor a füledbe szeretném súgni,

te folyton le akarsz engem csapni.

 

Ezért jobbnak láttam elrepülni,

békésebb helyen otthonra lelni.

Most erdőn-mezőn tudósítok,

irigykednek is rám a rokonok.

 

Azt mondom, hogy ne légy lusta,

tanulj sokat, hogy ne légy buta.

És ha egyszer sokra viszed,

csináld úgy, hogy legyenek a legyek szépek!

 

Szombathely, 2016.09.16