ferzoltan blogja

Egyszer volt egy kedvelt Elek,

tudom, mert én is kedveltelek.

Édesanyád sokszor mondta neked:

"Szeretlek, mióta téged megszültelek".

 

Te Elek, a folyóparton volt egy telek,

oda vittél el, azóta sem felejtelek.

Hazamentél, én meg sokáig kerestelek,

már az első napon megijesztett Elek.

 

Gyermekkorunk óta tiszteltelek,

ismert színész lettél, tisztelt Elek!

Nehéz volt a kezdet, de segítettelek,

azóta rajtam is sokszor segített Elek.

 

Gyermekek voltunk, gyermekeink lettek,

életüknek egyszersmind részeivé tettek.

Szatmári társulatba emberszámba vettek,

életünk színpadán komédiásoknak néztek.

 

Magadra ismerj barátom, mert Elek nem Elek!

Másnak úgyis mindegy, hogy minek neveztelek.

Harminc éve annak már, hogy megismertelek,

mégis több időbe telt, amíg megismert Elek.

 

"Ha a szem a lélek tükre, a tükörbe néző

szem lelke tükre a lelkének szeme,

vagy a tükörben lévő lélek szemének tükre?"

 

Szombathely, 2019.11.28

 

Mennem kell, én többet nem segíthetek,

tetteidben veled lesz társnak a remény.

Nehéz lépteim halkan kopognak tova,

visszahúzzák szívemet a tegnapok.

 

Hallom intő szavad, miként óvsz még,

hogy együtt jobb lesz majd a holnap.

Lelkemben lángra lobban a félelem,

szívemben őrzöm bánatos arcodat.

 

Tőled lettek szebbek a nappalok,

megkoronázta az, amit a ma adott.

Szikrázzon a fénye, ragyogjon gazdagon,

szemeidben látom gondjaim és óhajod.

 

Ne félj, hisz' a Hold is akkor nagy és teli,

mikor farkasok falkában vonítanak neki.

Ha neked sem lesz már izzó a pirkadat,

eljő’ majd a pillanat, neked is utat mutat.

 

Nem minden toboz magjából lesz fenyő,

van, amelyiket lassan megtöri az idő.

Mindig annak nehéz, aki tovább marad,

mennem kell, már új kalandok hajtanak.

 

Szombathely, 2018.12.24.