Végül eljött a nap..... (Egy kis részlet.)

erika5185•  2022. november 15. 19:18  •  olvasva: 64

Végül eljött a nap....


Mindig feljön a nap....


(Kitalált történet....)


- Köd ereszkedett a városra.

Az utca kora reggel is  félhomályban van.

A közeledő autó lámpafényeiből lehet csak látni, hogy autó közeledik. Vigyázni kell ilyenkor rosszak a látásíviszonyok. Könnyen lehet baleset. - Ez az ősz, a köd az őszi és téli időszak  jelensége. A közlekedésben résztvevők számára nagyon veszélyes tud lenni.

- Szegény fák hullajtják leveleiket. Olyan csupaszon állnak ki a földből, ilyenkor olyan elhagyatottnak tűnnek. A nagy lomb fogyatkozik hullanak le a levelek nyomukban avar keletkezik. Azzal is vigyázni kell, mert csúszóssá válik, a fű ilyenkor a nedvességtől vizes akárcsak eső után. Ilyenkor célszerű a járdát választani a gyaloglásra.

- Mosolygott el Annabella, ha meg akarom óvni a drága cipőmet és megúszni egy esést esetleg. Az út lerövidítése szóba sem jöhet. Igaz nem egy nagy táv, de inkább nem próbálom ki. Még az hiányozna csak, szépen állítanék be dolgozni. A humor nagyágyúi rajtam nevetnének. Drága  kollégáim az elmaradhatatlan napi viccekkel, azért jó kis társaság. Néha elmegyünk kávézni együtt, zenét hallgatni, néha belefér a tánc. De csupán csak baráti szinten. Jókat nevettünk, elmegy az idő és mindenki megy haza a saját ágyába. Nem árt tartani a jó kapcsolatokat mint a munkahely szinten, mint magánszemély egyaránt. Nem mindegy milyen közösségben dolgozik az ember nap mint nap. Este meg kikapcsolódásnak jó a társaság. 

- De most már nem lenne rossz valaki mellém akihez tartozhatok, hisz felnőtt nő vagyok. Meg van minden amire szükségem van szerencsés vagyok csak, hát....egy társ....

- gondolkodott el a lány.

- Egy társ akivel megoszthatnám az életem és aki megosztaná velem az életét.

- Sóhajtott egy nagyot. Itt az ideje a változásnak most már megértem ahhoz, hogy saját családom legyen. 

- Jó napot Annabella !

Frissen és csinosan mint mindig. Hej..., ha fiatalabb lehetnék udvarolnék magának. Büszke férfi lennék ám. Mosolygott az idősödő kedves mindenki által szeretett Alfred portás.

- Jó napot Alfred bácsi ! 

Maga mindig bókol nekem. Csak az a baj minden nőnek csapja a szelet. Hát, hogy is hihetnék magának. Meg különben is Alfred bácsi már foglalt ember, hogyan szállhatnék szembe a feleségével ?

- Mind a ketten nagyot nevettek.

- Hát, bizony a feleségem nagy házisárkány jó lesz félni tőle. De el ne árulja a többieknek.

- Ismét nagyot nevettek. A portás átengedte a lányt a mellék bejáraton. Itt csak az irodában dolgozók mehetnek be.

- Legyen szép napja Annabella!

- Magának is Alfred bácsi. 

- Mosolygott és elsietett a lift irányába. Beszállt a liftbe megnyomta a második emeleti gombot az ajtó bezárult a lift elindult felfelé. Megérkezett kinyílt az ajtó kiszállt a liftből egyenesen megindult az iroda felé. Benyitott az ajtón, de zárva volt előszedte a kulcsot, hogy betudjon menni.  

- Semmi mozgás körülötte úgy látszik megint ő érkezett elsőnek. Ez már régóta így megy nem is értette, miért csodálkozik ezen. Odament az asztalához leült. Előkészítette az iratokat ami kellett a mai megbeszéléshez. A folyosóról behallatszott, hogy megkezdődött a nyüzsgés ezen az emeleten. Nyílt az ajtó Susan esett be rajta szó szerint megbotlott a küszöbön. 

- Szép kis fogadtatás mit tettél ide ? Úgy esek be.

- Mondta Susan nevetve.

- Szia Annabella !

- Szia Susan !

- Már ismét úgy esel be, de most valóban. Mi van veled ? Az hagyján, hogy később jössz, de ma jól kiszámoltad az időt. Kerek nyolc óra van hogyan csináltad ?

Mindjárt hétfőn majdnem elkéstél ?

- Ne is mondd ! Kiáltott fel Susan. Képzeld mikor szombaton elmentél a bárból össze ismerkedtem egy jó pasival. Hááá..t annyira, hogy a  vasárnapot együtt töltöttünk. Azt hiszem lesz folytatása a dolognak nagyon jól megértettük egymást. Ő is és én is egyetértettünk abban, hogy próbáljuk meg hátha kialakulhat közöttünk egy kapcsolat, egyenlőre aztán majd meglátjuk. Ő is már a családalapítást tervezi. Na, mit szólsz Anni ? 

- Csak így becézték a barátai Annabellát.

Annabella örült Susan boldogságának, de egy kis féltékenység fogta el. 

- Susannak bejött az élet. Találkozott lehet, hogy a nagy Ő-vel. De jó.

- Hé... Barátnőm gratulálok ! Valóban örült ennek a jó hírnek csak egy pillanatra irigység fogta el. Ő is szeretne már egy nagy Ő-t.

- Egyébként hallottad, hogy megüresedett a igazgatóhelyettesi szék ? Hirtelen elköltözött a városból családi okok miatt Joseph, most sürgősen keresnek valakit a helyére. Nem tudom ilyen rövid idő alatt találnak valakit ? Meg aki lépést tud tartani a főnökkel ? 

- Nem egyszerű dolog Susan. Szigorú a főnökünk, de jó ember ami a fő, hogy igazságos. Igaz, nehéz a természete, de ne feledjük el, hogy nagy felelősség nyomja a vállát.

- Igen, Anni ebben igazad van. Majd alakul a dolog, de ez nem is a mi dolgunk.

- Csendben beindult a nap. Mindenki a megszokott ütemben tette a dolgát. Semmi érdemleges dolog nem történt az iratok kézből kézbe kerültek. Délután már várták a munka végét, elhatározták munka után isznak egy kávét valahol.

- Bezárták az iroda ajtaját megindultak a lifthez, John csatlakozott hozzájuk majd az első emeleten Kloé, Kate, Tibold és Gaspar. A nagy haveri kör úgy döntött mindannyian isznak együtt egy kávét és hazaindulnak. Kissé elhúzódott a kávézás elbeszélgették az időt. A fő téma az igazgatóhelyettes hirtelen távozása és mikor lesz helyette egy odaillő ember. Lassan szedelőzködtek hazafelé, ekkor Annabella észrevett egy magányosan üldögélő alakot. Először nem is foglalkozott vele, de amikor arra nézett Annabella felé a lány csak bámulta, nem tudta elvenni a szemét róla. 

- Tobias, ahogy ott üldögélt a kávézóban azon gondolkodott, hogy vajon milyen lesz ebben a városban dolgozni. Nem ismer senkit, de szerencséje, hogy hamar barátkozik. Nem lesz gondja az új kollégákkal. Igaz, a saját munka menetét belefogja építeni ebbe a csapatba is, ehhez ragaszkodni fog. Egyenlőre helyettesíti Josephet a gyerekkori barátját aki hirtelen családi problémák miatt elutazott. Itt az irodaházban szembesült azzal a ténnyel, hogy már fel is mondott. Nem fog visszajönni, de őt még nem értesítette az új fejleményekről. Itta a kávéját és arra lett figyelmes, hogy egy bájos hölgy leplezetlenül őt nézi. 

- Vajon mi ütött belé ? - - Miért néz engem ?

Tobias körülnézett a háta mögött. De valóban engem néz. Nem volt jó kedve Joseph miatt és tolakodásnak vette a nő viselkedését. 

- Milyen kirívóan néz engem ez a nő pedig jól szituált benyomását kelti. A társaság akivel egy asztalnál ült szintén mégis mit képzel. Tobias tudta magáról, hogy jó vágású férfi ragadtak rá a nők. Sokszor már teher volt számára a kinézete, de igazából nem élt vissza az adottságaival. De ez a nő most felbosszantotta.

- Annabella azon kapta magát, hogy farkasszemet néz egy ideje a férfival. Zavartan fordította el a fejét. 

- Mit gondolhat róla ez a férfi ?

- Észre sem vettem, hogy rajta felejtettem a szemem.

- Csak bámultam.

De olyan különös fény van a szemeiben, ez az harag.

- Vajon miért dühös ?

- Annabella nem is sejtette, hogy miatta dühös, épp azért amiért rajta felejtette a szemét. Akkor épp ez zavarta a férfit. 

Annabella megállapította, hogy vonzó férfi tetszett neki amit látott. De elhessegettem magától a gondolatokat. Így elmélázott, de már nem mert abba az irányba nézni. Szégyellte, hogy úgy bámult rá, hogy a férfi is észrevette őt leleplezte. Ekkor hirtelen valaki megszólította.

- Hölgyem inni szeretne fizessek valamit ? Vagy valami mást szeretne ?

- Annabella alig állt a lábán meglepődött, itt áll előtte a férfi és kajánul vigyorog.

- Zavarba jött elpirult majd vette a lapot és olyan dühös lett majd meg pukkadt.

- Minek néz engem ?

- Mit képzel rólam ?

- talán úgy nézek ki mint aki akar valamit is Öntől ?

- Úgy gondolja rá vagyok szorulva a férfiak kegyeire ?

- Faragatlan tuskó.

- Beképzelt hólyag.

- Hordja el innen magát azonnal !

- Majd hátat fordított a férfinak.

- A barátai némán tátott szájjal hallgatták végig a jelenetet. Mi ütött Anniba ?

- A férfi sarkon fordult és távozott.

- Anni mi volt ez ? 

- Kérdezte tőle a társaság.

- Láthattátok !

- Kiabálta magából kikelve.

- Fogta a kabátját táskáját és elrohant. Nem tudták visszatartani, hogy előbb nyugodjon le.

- Annabella fel volt háborodva. Bár tudta ő is hibás volt, mert bámulta a férfit ez bátorította fel. 

- Azt gondolta talán bámulással szerez magának férfit ?

Való igaz, hogy jól nézett ki, de hogy ilyen tuskó módjára közelítsen felé na, azt már nem. Ő nem olyan nő. Igaz, nincs barátja, de ez nem azt jelenti ő egy levadászni való préda, akkor is tiszteletet követel. Beült a kocsijába és hazahajtott. Dühtől feldúltan lezuhanyozott majd belezuhant az ágyba.

- Tobias érezte talán túl kemény volt a nővel, kihívóan őt bámulta, feldühítette. 

- Azt hiszen elrontottam valamit félreértettem volna ?

- kérdezte magától.

- Összeszedelőzködött és ő is elhagyta a kávézót.

- Hazafelé a nőn gondolkodott, milyen indulat volt benne. 

- Mint egy vadmacska ugrásra készen...

- Az a gyönyörű kék szempár, selymes gyűrűs hajkorona. 

- Neeem, ő nem lehet rossz nő, most már világosan látta, hogy hibát követett el.

- Hisz mikor dühöngött én is csak bámultam a szépségét. Kölcsönösen bámultuk egymást.

- Tobias elmosolyodott. Újra találkozunk kell. Nem is sejtette közelebb van a nő mint gondolná.

- Egy héten keresztül minden nap munka után beült a kávézóba, de semmi, a nő sehol. Kezdte feladni amikor egy nap nagy csoda történt.

- Annabella az inzultus után kerülte a kávézót. Zavarban volt egyben dühös még mindig.

- Az irodájában ülve iratok közt keresgélt mikor Susan berobogott .

- Képzeld Anni !

- Most derült ki, hogy van egy pasi aki már második hete dolgozik a főnöknek Josephet helyettesíti, hogy végleg marad vagy sem nem tudni. Az tuti, hogy Joseph végleg elment innen.

- Én még nem láttam idegen arcot itt Susan.

- mondta Annabella.

- Nem is fogsz barátnőm, nem is fogsz látni idegen arcot.

- Tessék ? 

- Ezt, hogy érted ?

- Kérdezte Annabella.

- Semmi, semmi.

- Mondta sejtelmesen Susan.

- Mi van már ?

- Mi ütött beléd ?

- Mondd már !

- Ismerjük talán az illetőt ?

- Faggatta Annabella a barátnőjét. De Susan némán hallgatott mint aki nem ért semmit.

- Figyelj Anni mit szólnál, ha ma lemennék ide egy kávéra délben ? Munka után én sietek haza, tudod várnak.

- Rendben van.

- Nem értette Annabella, hogy Susan mit beszélt ilyen fél mondatokból ő nem ért semmit. El is felejtkezett róla.

- Délben megindultak egy kávét inni. Beszálltak a liftbe lementek az irodaház büféjében elfogyasztani egy kávét és egy szelet süteményt.

- Susan telefonja megszólalt.

- Jó napot igazgató..... !

- Igen, azonnal ott leszek.

- Igen, viszem.

- Természetesen nem gond.

- Rögtön ott vagyok !

- Letette a telefont.

 - Ilyen az élet. Nekem most mennem kell. Bocsi...

Látod, ma nincs nyugodt napunk. Majd beszélünk odafent.

 - Szia Anni!

- Munka az munka.

- Szia Susan.

- Ezzel Susan elsietett hívatta a nagyfőnök. Annabella ott maradt egyedül. Megeszi a süteményt és elindul fel ő is. Elindult a lift felé eszébe jutott, hogy a táskájából kiveszi a rúzst, mivel süteményt evett kicsit megigazítja vele a sminkjét. Nem volt nagy sminkelős, de az irodába kicsit tett fel magának. Közben kinyílt a lift ajtó Annabella beszállt automatikusan, de még mindig nem találta a rúzst. Az ajtó bezárult akkor vette észre, hogy nincs egyedül inkább bezárta a táskáját. Felnézett azon nyomban megdermedt először azt hitte valamelyik kollégája, de megdöbbent, hogy ki áll vele szemben. A férfi szintén le volt döbbenve. Mennyire várta a nő felbukkanását a kávézóban, hogy elnézést kérjen tőle és most itt áll előtte erre nem számított. Nem is tudott mit mondani hirtelen még csak nem is köszöntek egymásnak. Ugyan úgy nézték egymást mint a kávézóban. Végül Annabella észbe kapott ez az a férfi aki őt sértegette. Akkor kezdett ismét haragra gerjedni eszébe jutott hogyan bánt vele ez a férfi, de megszólalni nem tudott.

- Közben megállt a lift némán de dühösen kiszállt a férfi bent maradt ment feljebb egy emelettel. 

- Annabella némán besietett az irodába becsukta az ajtót és nekidőlt.

Kapkodtak a levegőt olyan zaklatott lett.

- Susan csak nézte, de akkor már tudta meg volt a találkozás, de ő titokban remélte, hogy összejönnek egymással. Mint kiderült Tobias remek fickó csak épp dühös pillanatában futott össze Annabellával.

- Mi az Anni kísértetet láttál nézett fel Susan az előtte álló akta kupacokból. Fal fehér vagy mi történt ülj le mielőtt késő lesz.

- Annabella odavonszolta magát az asztalához leült a székre mély levegőt vett. 

- Itt van !

Suttogta.

- Ki van itt Annabella ?

Susan mintha nem tudta volna miről beszél a lány.

- Az a férfi a kávéházból. Az a disznó.

- Ja, vagy úgy.

Mosolyod ott el végre Susan.

- Ő nem disznó, hanem az új igazgatóhelyettes - mondta ki.

- Annabella tágra nyílt szemekkel bámult.

- Te tudtad Susan ?

Ő nem ma jött.... és nem szóltál nekem? - nézett dühösen.

- Most Susan zavarba jött mit is mondjon. Ma beszéltem vele először füllentette.

Én sem láttam őt közelről nem tudtam.

- Látta Anni kételkedő arcát. Nem hiszem el, neeem hiiiszeeem el......

- Mérgelődött Annabella. 

- Ezt tetted velem Susan, ott álltam lefagyva csak bámultam megint. Ismét hülyét csináltam magamból. 

- Igaz ő is csak bámult nem mondott most semmit.

- Esküszöm szó sem esett rólad Anni.

- Még szerencse !

- Most hiszek neked, mert láttam, hogy ő is meg volt döbbenve mikor meglátott.

- Ugye Anni milyen jóképű sármos férfi ? 

- Ahhoz képest, hogyan viselkedett a kávézóban veled, nagyon rendes ember benyomását keltette. Igaz, ez egy munkahely. Azért csak nem viselkedne bunkó férfi módjára.

- Jelentette ki Susan.

- De Susan most mit csináljak ? Mégiscsak a főnökünk lett. 

- Most mi a fenét csináljak. Hát, bocsánatot azt bizony nem fogok kérni.

- jelentette ki Annabella.

- Annabella gondolkodott most mi legyen. Mi lesz most ? Elkerülhetetlen a találkozás. 

- Ekkor kopottak az ajtón.

Susan kikiáltott.

- Igen tessék !

- Annabella kinézett az ablakon arcát az üveghez nyomta, olyan jó hűsítette felhevűlt bőrét. Teljesen összezavarodott. Mi tévő legyen, de meghátrálni nem fog. Elmélyedt a gondolataiban. Észre sem vette, hogy Susan kisurrant az irodából és helyette Tobias vette át a helyét az irodában.

Csak nézett kifelé majd hirtelen megfordult.

- Susan arra gondoltam....

- Ekkor meglátta a férfit, hirtelen úgy megijedt, hogy elszédűlt. Tobias odaugrott és elkapta erősen tartotta a karjaiban.

- Bocsássa meg, ha miattam van, nem akartam megijeszteni. Jól van ? Nagyon elsápadt.

- De Annabella most elkezdett pirulni hirtelen elvörösödött. Melege lett most meg azért lett rosszul. Tobias kinyitott neki egy ablakot. A friss levegő magához térítette a nőt, de szólni nem tudott. Egyszerűen nem tudott megszólalni. 

- Tobiast megbabonázta a nő szépsége le nem vette róla a szemét.

- Még be sem mutatkoztam a nevem Tobias Monethy én vagyok az új igazgatóhelyettes. Már volt szerencsénk egymáshoz bár az első találkozás egy félreértés volt. Kérem bocsássa meg nekem. Kissé dühös voltam akkor és elragadtattam magam amit persze távozása után rögtön észleltem magamon, hogy nagy hibát követtem el. 

- Milyen szépen beszél gondolta Annabella. De csak ő is had izzadjon most kapott erőre Annabella. 

Többször is kerestem a kávézóban, hogy bocsánatot kérjek, de nem értem ott sosem.

- Valóban nem mivel nem mentem oda többé. 

- Szólalt meg megbántottan Annabella.

- Megtudhatom a becses nevét kedves hölgyem. Én is szeretném tudni a nevét.

- A nevem Annabella Stoch. A nő aki férfiaktól várja az italt vagy bármi mást. Dörgölte gúnyosan a férfi orra alá.

- Ne... Annabella ne... gúnyolodjon velem, így is restellem a dolgot.

Mondja lenne kedve munka után eljönni velem egy békítő kávét meginni a kávéházban és előről kezdeni az ismerkedést ?

- Szeretném megismerni, ha nincs ellenére. Természetesen nem mint az igazgatóhelyettes, hanem mint magánember.

- Fejezte be egyenlőre a mondanivalóját Tobias.

- Őszintén szólva teljesen más arcáról mutatkozik meg mint legutóbb. Nem ismerek önre, bár ugye nem is ismerem önt. 

- Mondta Annabella most már kicsit lenyugodva.

- Nos, eljön akkor velem kávézni ?

- Kérlelte Tobias a nőt.

- Hát, mivel együtt fogunk dolgozni nem árt, ha megismerkedük - mondta nyersen Annabella. 

- A férfi kiérezte a nő keménysége élét.

- Szóval négyóra után itt leszek önért.

- Legyen szép napja ! Viszont látásra!

- Ezzel elviharzott.

- Annabella még most sem tért magához. Olyan volt mint egy álom. Gyorsan leült.

- Susan félve jött be az ajtón nem tudta milyen lesz Anni reakciója.

- Annabella úgy tett egész délután mintha mi sem történt volna. De szíve mélyén várta a férfival való találkozást.

- Mindeközben Tobias is tette a dolgát, de sokszor gondolt a nőre a nap folyamán.

- Mindketten többször az órájukat lesték mikor lesz már négyóra. Bizony valami elkezdődött köztük. Valószínűleg mindketten tudták.........

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!